Az előző két bejegyzés a három épület 1910-es éveket megelőző történetével foglalkozott. Az első bejegyzés szólt építésük körülményeiről és építtetőjükről, valamint arról, hogy miért nevezte el a környéket "budai Montmartre"-nak egykori lakója, Bevilaqua-Borsody Béla művelődéstörténész. A második bejegyzés elsősorban Szabó Ervin itt eltöltött éveiről szólt, de megismerhettünk egy kedves történetet is a környék kísértetéről. A harmadik bejegyzés témája a házak nagyjából 1910 és 1945 közötti története. Megtudhatjuk, kik voltak az épületek tulajdonosai ebben az időszakban, s azt is, hogyan töltötte itt fiatalkorát Veress Sándor zeneszerző. 

A történelem és a muzsika otthona

A Hunfalvy utca 4. számú házat 1909-ben Breuer Vilma vette meg, akiről többet nem tudtam kideríteni. Ő 1917-ben adta el az épületet Veress Endre (1868-1953) történésznek és feleségének, akik családjukkal ideköltöztek. Veress az Erdélyi Fejedelemség korai történelmének szakértője volt. Elsősorban a korszak történetéről szóló forráskiadványairól vált ismertté. Történészi pályája során hatalmas mennyiségű történeti forrást gyűjtött, rendszerezett. Egyes vélemények szerint a forrásközlés terén elért teljesítményének nem akad párja a 20. századi magyar történetírásban. A ház megvételének idejében a román ügyek referense volt a Külügyminisztériumban, majd 1921-ben nyugdíjazták állásából. Veress Endre 1927-ben jelentősen átalakíttatta és háromszintesre bővíttette ingatlanát Wágner Márton tervei alapján. Minden bizonnyal a sarokerkély is ekkor került rá az épületre. A bővítés révén bérlakást is kialakítottak a házban. Egy 1927-es hirdetésből arról értesülhetünk, hogy budai kertes, újonnan épült villában négy szoba kiadó, központi fűtéssel, fürdővel, telefonnal.

Ebben a házban töltötte fiatalkorát Veress Endre fia, Veress Sándor (1907-1992) Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, Bartók és Kodály szellemi örököse, az őket követő zeneszerzőgeneráció egyik legjelentősebb képviselője. Emlékét tábla őrzi az épület falán. Veress Sándor így emlékezik vissza a házra:

"Apám, egy kis erdélyi örökségből nagyon szép házacskát vett a budai Vár oldalán a Hunfalvy utcában. Ez volt azután az otthonom. Itt éltem le egész gyerekkoromat és fiatalságomat. Igazi otthon volt, csodálatos természeti környezetben - nagyon szép kert tartozott hozzá."

Gyakran megfordult a házban Veress Sándor jó ismerőse, László Gyula régész, illetve utóbbi invitálására járt itt Weöres Sándor költő is. Veress Sándor arról is megemlékezik, hogy családja otthonában rendszeresen zajlott házimuzsikálás. Ezekről az alkalmakról a következőket írta:

"A zenélés itt is folytatódott, egyre komolyabb formában. Vasárnaponként eljött hozzánk Dömény Mária [Veress Sándor zongoratanára], akkor kamarazenéltünk. A triózásban, kvartettezésben, éneklésben lassanként magam is részt vettem, úgy is mint édesanyám kísérője, úgy is mint könnyebb kamaraművek zongoristája. Sok jó barátunk jelent meg ezeken az estéken. Tulajdonképpen ezek a nagy élmények alakították zenei pályám kezdetét - egészen addig, ameddig mint zongorista, majd mint zeneszerző-növendék, a Zeneakadémia előkészítőjébe nem kerültem."

Veressék házát 1944-ben bombatalálat érte, lakhatatlanná vált. 1946-ban Veress Endre feleségével és kisebbik fiával, ifjabb Veress Endrével Pécsre költözött. Veress Sándor pedig 1949-ben, a kommunista hatalomátvételt követően emigrálni kényszerült, Svájcban telepedett le. A háború után ifjabb Dömös Gyula építőmester és birtoktársai állították helyre a Hunfalvy utcában álló házat. 1965-ben került az ingatlan a magyar állam tulajdonába. Akkor a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás (Köjál) irodái működtek az épületben. Az 1990-es évek elején nagyon elhanyagolt állapotban volt. Láthatóan a közelmúltban átesett egy nagyobb felújításon. Ennek során nyerte el mai kinézetét. 
                       Veress Sándor
Forrás: C. Veress commons.wikimedia.org

Vasút és biztosítók

A 6a. számú, Bellevue-ház 1912-ben Leményi Papp Gábor tulajdona és lakhelye lett, aki abban az időben a Magyar Államvasutak igazgatóságán dolgozott főmérnökként. Feltalálóféle ember volt, több szabadalmat is bejegyeztetett, ezek jelentős része vasúti eszközökhöz kapcsolódik (például: "önműködő kenőlyuk dugaszoló készülék mozgó gépalkatrészek és kocsicsapágyak részére"), de találhatunk közöttük "forgó vonólapátot légi járművek részére", vagy "vízzel öblíthető köpőcsészé"-t is. Nem feltétlenül pozitív kép rajzolódik ki azonban Leményi Papp úrról, ha a munkásosztályt képviselő Szociáldemokrata Párt lapja, a Népszava cikkeire hagyatkozunk. Ezek szerint Leményi Papp az 1900-as évtized közepén Érsekújvárott volt vasúti főnök. Nagyon nem szívlelte a munkások szervezkedéseit, ugyanis a helyi vasutas szakszervezet tagjai közül többeket elbocsájtott. Ez jelentős felháborodást szült a helyi munkásság körében, akik 1906. augusztus 15-én este nagy tüntetést szerveztek Leményi Papp ellen. A tömeget csak katonai segítséggel lehetett féken tartani. A Népszava szerint Leményi Papp „annyira megijedt, hogy rögtön áthelyezését kérte”. A MÁV igazgatósága kénytelen volt vizsgálóbizottságot kiküldeni az ügyben. Ennek eredménye nem ismert, de Leményi Papp tartós szabadságot kapott és eltávozott Érsekújvárról. A Népszava Leményi Papp lehetséges motivációival kapcsolatban megjegyezte, az a hír járta, hogy Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter (Kossuth Lajos idősebbik fia) rendeletet adott ki, melyben utasította a vasúti szolgálati főnökségeket, hogy a szolgálati fegyelmet sértő, izgató és lázitó munkásokat bocsássák el.

1923-ban a ház Grosz Manóné és birtoktársa tulajdona lett. Grosz Manóné valószínűleg azonos azzal a Winkler Róza néven született asszonnyal, akinek férje abban az időben a Magyar-francia Biztosító Rt. igazgatósági tagja, majd 1929-től vezérigazgatója volt. 1924 környékén az épületben működött Németh József vendéglője, mely a „budai intelligencia szolid szórakozóhelye”-ként hirdette magát, és „elsőrangú tiszta fajborok”-kal csábítgatta a vendégeket. Ennek ellenére nem mehetett túl jól az üzlet, 1925-ös adatokból arra lehet következtetni, hogy nem tudta kielégíteni hitelezőit.

1926-ban megvette a házat, és férjével együtt ideköltözött Fejér Vilmosné született Tar Ilona (1877k.-1930). Fejér Vilmos (1864k.-1938) a Pénzügyminisztérium miniszteri tanácsosa, a biztosító magánvállalatok állami felügyelőhatóságának igazgatója volt egészen 1929-es nyugdíjba meneteléig. Fejér Vilmos 1938-ban meghalt, a következő évben az ingatlant elárverezték, Aszódi Tamás és birtoktársai szerezték meg. Ők már 1941-ben továbbértékesítették Steiner Leóné született Rusznyák-Láhner Viktória részére. Az adatok szerint Steiner Leó fakereskedő lakott itt a második világháború alatt és az azt követő években is. 

A számvevőségi tanácsos otthona

A 6b. számú ház további története tartogatja a legkevesebb érdekességet. 1912-ben Weinhold Károlynéé lett, aki 1919-ben továbbadta Lasemowicz Brúnónak, a Földművelésügyi Minisztérium miniszteri számvevőségi tanácsosának. Ő a nevét az 1930-as években Lassányira magyarosította. 1941-ben meghalt, ezt követően családja tulajdonában maradt a ház. Felesége Czeinek Katalin volt. Két gyermekük született: Coelesta vagy Celesztina és Kornél.  

 -------------------------------------------------------------------

Források:

A bejegyzés összeállításában nagymértékben támaszkodtam az Arcanum remek adatbázisaira, a Hungaricana Közgyűjteményi portálra és az Arcanum Digitális Tudománytárra. A legfontosabb források részletes listája az alábbiakban található:

A történelem és a muzsika otthona:
Fővárosi Közlöny, 1917., 28. évfolyam, 3. szám. 1917. január 19., 115.p. (adtplus.arcanum.hu)
Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Veress Endre  https://lexikon.kriterion.ro/szavak/5012/
A Munkaadó, 1927., 14. évfolyam, 24. szám. 1927. június 15., 6.p. (adtplus.arcanum.hu)
Pesti Hírlap, 1927., 49. évfolyam, 195. szám. 1927. augusztus 30., 31.p. (adtplus.arcanum.hu)
Veress Sándor : tanulmányok, cikkek, beszédek. Szerk: Csicsery-Rónay István. 2007, Budapest, Occidental Press
Veress Sándor budai otthona. Kataliszt bakancslistája. http://katalisztbakancs.blogspot.com/2017/03/veress-sandor-budai-otthona.html
László Gyula: Találkozásaim Weöres Sándorral. In: Életünk, 1996., 34. évfolyam, 11-12. szám. 1097.p. (Hungaricana.hu)
Fővárosi Közlöny, 1946., 57. évfolyam, 4. szám. 1946. január 24., 77.p. (adtplus.arcanum.hu)
Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) 1965. február 3. (Hungaricana.hu)

Vasút és biztosítók:
Magyar Ipar, 1897., 18. évfolyam, 34. szám. 1897. november 21., 627.p (adtplus.arcanum.hu)
Szabadalmi Ujság, 1910., 8. évfolyam, 23-24. szám. 1910. december 27., 9.p. (adtplus.arcanum.hu)
Szabadalmi Ujság, 1909., 7. évfolyam, 13. szám. 1909. július 15., 4.p. (adtplus.arcanum.hu)
A Máv basái In: Népszava, 1906., 34. évfolyam, 191. szám. 1906. augusztus 14., 9.p. (adtplus.arcanum.hu)
A Máv basái In: Népszava, 1906., 34. évfolyam, 193. szám. 1906. augusztus 16., 6.p. (adtplus.arcanum.hu)
A műhelyfőnök "tartós szabadságra" ment In: Népszava, 1906., 34. évfolyam, 200. szám. 1906. augusztus 25., 9.p. (adtplus.arcanum.hu)
Fővárosi Közlöny, 1923., 34. évfolyam, 10. szám. 1923. március 9., 525. p. (adtplus.arcanum.hu)
Budai Napló, 1924. szeptember 28., 4.p. (Hungaricana.hu)
Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1925., 59. évfolyam, 91. szám. 1925. április 23., 11.p. (adtplus.arcanum.hu)
Fővárosi Közlöny, 1926., 37. évfolyam, 52. szám. 1926. december 17., 2400 p.  (adtplus.arcanum.hu)
Magyarság, 1929., 10. évfolyam, 45. szám. 1929. február 23., 8.p. (adtplus.arcanum.hu)
Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1939., 73. évfolyam, 211. szám. 1939 szeptember 17., 3.p.  (adtplus.arcanum.hu)
Fővárosi Közlöny, 1941., 52. évfolyam, 19. szám. 1941. április 22., 404.p. (adtplus.arcanum.hu)
Budapesti Távbeszélőnévsor 1950. december (Budapest), 417.p. (adtplus.arcanum.hu)

A számvevőségi tanácsos otthona:
Fővárosi Közlöny, 1919., 30. évfolyam, 22. szám. 1919. június 06., 513.p. (adtplus.arcanum.hu)