Fővárosi Történetek

A budai Montmartre

2019. szeptember 17. 17:32 - FővTört

A Hunfalvy utca 4., 6a. és 6b. számú házak története – 1/3. rész

Ellátogatunk a budai Várnegyed tövében meghúzódó Hunfalvy utcába, ahol a kiegyezés idejéből származó három ház történetével ismerkedünk meg. Találkozunk egy kereskedőcsaláddal, ennek keretében pedig a Monarchia korabeli magyar élelmiszerexport egyik fontos szereplőjével. Megvizsgáljuk, miért nevezte az 1900-as évek elején itt lakó későbbi történész "budai Montmartre"-nak a három épület környékét, s megnézzük, hogyan pöfékeltek különös fiatalok a házak fölött húzódó várfalon.  

hunfalvy46.png

hunfalvy4.png

 

 

 

 

 

 

A budai Várnegyed alatt, a Bécsi kapu mellett találjuk a csöndes Hunfalvy utcát. Az utca várfal felőli oldalán egy szép park és egy jellegtelen társasház után egy bájos kis ház húzódik meg. Utcai homlokzatán két pici fülkében puttó figurák állnak, az épület udvarába pedig egy remek kovácsoltvas kapun és egy lépcsőn lehet bejutni. E 6b. házszámot viselő épületet nem meglepő módon a 6a. számú ház követi, egy egyszerű, neogótikus stílusra hajazó utcai homlokzattal. Az utca jobb oldalán továbbhaladva találjuk a 4. számú házat, egy szépen helyreállított nagy épületet, zárt sarokerkéllyel. Falán emléktábla jelzi, hogy egykoron híres ember lakott itt. A 4. és a 6a. számú házak falán, a legalsó szinten látszik, hogy régi épületekkel van dolgunk. A három ingatlan a hegyoldalba épült, így az utca felől nézve legalsó szint nem a földszint, hanem a pince szintje. Hátul a házak kertjei tehát a második szinttel vannak egy magasságban.

Talán első ránézésre kevesen gondolnák, hogy a három épület, legalábbis eredeti formájában, egyazon építész, Knabe Ignác tervei alapján készült 1867-68 során. A 4. és a 6a. számú ház egy már itt álló, kisebb építményre épült, mely korábban valószínűleg az erődítményrendszer részét képezte, s melyet pincévé alakítottak át. Elsősorban egy 1920-as években történt jelentős átépítésnek köszönhetően a 4. számú ház emlékeztet legkevésbé eredeti formájára. Eredetileg egy kis magasföldszintes épület volt, nagyon hasonlított a 6b. számú házra. Földszintjén két szoba, egy szalon, egy konyha, egy előszoba és egy folyosó volt megtalálható. A 6a. számú egyemeletes ház emeletén és magasföldszintjén egyaránt 4-4 nagyobb helyiség helyezkedett el. A ma látható manzárd tetőtér a 20. század második felében történt ráépítés eredménye. A 6b. számú házikó eredetileg egy összesen 8 helyiségből álló, alápincézett földszintes lakóháznak épült. Jelenlegi külső díszítése vélhetően a 20. század első felében került rá.

Férfiruha és élelmiszer

A három ház építtetője Küszler Salamon (1813k.-1910) rőföskereskedő volt, aki testvérével, Küszler Adolf szabómesterrel együtt férfiruha- és divatáru üzletet működtetett a pesti Belvárosban, a Dorottya utcában. A fivérek az 1860-as években nem csak ruhaneművel, hanem a szerbiai Kucainában bányászott ezüsttel, cinkkel és ólommal is kereskedtek. Emellett Küszler Salamon többszörös háztulajdonos volt, ő maga az Akadémia és a Széchenyi utca sarkán épült bérházában lakott. 

Küszler Salamon fia volt Küszler Henrik (1857-1930) földbirtokos, több agrárágazati szövetkezet, egyesület vezető tisztségviselője, a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmének egyik előmozdítója. 1896-ban többedmagával megalapította a Magyar Élelmiszer Szállító Részvénytársaságot, melynek 1904-ben vezérigazgatója lett. Az európai szinten is számottevővé vált vállalat célkitűzése a magyar mezőgazdasági termékek exportjának elősegítése volt, az árucikkek szállításában és külföldi értékesítésében nyújtott segítséget a magyar termelőknek. Utóbbi érdekében kirendeltségeket hozott létre többek között Bécsben, Berlinben, Londonban és Párizsban. 1906-ban a vállalat megépítette Budapest első nagy, mintegy 9000 négyzetméter alapterületű hűtőházát a Ferencvárosban.

69035449_2387699931501302_7354606941454204928_n.jpgA Küszler család sírboltja a Kozma utcai izraelita temetőben

Küszler Henrik egészségügyi problémákra hivatkozva 1916-ban lemondott a vezérigazgatói tisztségről. Egyes korabeli lapok azonban másban találták meg távozása okát. A Magyar Élelmiszer Szállító Rt. jövedelmezősége a vállalat története során igen változó volt. Sokszor küzdött pénzügyi problémákkal, s az 1910-es évek közepére jelentősebb adósságot halmozott fel a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank felé, mely a tudósítások szerint egyre nagyobb befolyást szerzett a vállalat irányítása felett. Az első világháború alatt a megnövekedett külföldi élelmiszerkereslet következtében a cég tekintélyes nyereséget könyvelhetett el. Ekkorra a bank számára terhessé vált a vállalatnak a vezérigazgatójával kötött szerződése, melynek értelmében Küszler Henriket a nyereség 20%-a illette meg. A bank felbontotta a szerződést, s Küszler ennek következtében mondott le vezérigazgatói állásáról. Hogy a lapoknak volt-e igazuk, nem tudom, az viszont bizonyos, hogy 1916-ban Lipótváros, az akkori V. kerület legnagyobb adófizetője Küszler Henrik volt. Közel 2 millió koronás éves jövedelme több mint kétszerese volt a lista második helyezettének. A részvénytársaság végül nem vált meg teljesen Küszlertől, ugyanis a vállalat alelnöke maradt egészen 1930-ban bekövetkezett haláláig.

Furcsa ifjak és a szép kilátású mulatóhely

A Hunfalvy utcában álló ingatlanait Küszler Salamon bérbe adta, főként lakáscélra, de 1871-től a 6a. számú ház földszinti és emeleti helyiségeit a Háromszögméreti Számító Hivatal bérelte irodái számára. A három épület környéke igen vidám hely lehetett, legalábbis ha Bevilaqua-Borsody Béla (1885-1962) művelődéstörténész visszaemlékezéseire hagyatkozunk, aki az 1900-as évek elején lakott itt, s "budai Montmartre"-nak nevezte ezt a környéket. A házakból ugyanis pazar panoráma nyílt a Dunára (a kilátást most jórészt eltakaró többemeletes házak csak 1910 körül épültek), sőt messzebbre: a fóti templom két tornyát is lehetett látni szabad szemmel. A 6a. számú ház pincéjében pedig az 1890-es évekig működött a Bellevue (Szép kilátás) nevű kocsma, pontosabban „kávéházszerű mulatóhely”, ami után az épületet Bellevue-házként emlegették. Egyes vélemények szerint a ház pincéjévé alakított régebbi épületben már a reformkorban is üzemelt Bellevue néven vendéglátóhely, ami a korabeli Buda kedvelt fagylaltozója volt. A Mayer mester vezette "nyalda" pontos helyét azonban még nem tudták egyértelműen meghatározni a történészek. 

bellevue.pngA Bellevue-ház, tőle balra a Hunfalvy utca 4. eredeti formájában látszik
egy Donáti utcai villa erkélyéről az 1880-as években. Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára.
Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.141

Noha az 1900-as évek elején a Bellevue mulatozóra már csak a házfalon maradt cégére emlékeztetett, a kocsmára jellemző vidámság megmaradt a Bellevue-házban. A párizsi Montmartre-ral vont párhuzamot az épület lakói is erősítik. Bevilaqua szerint ugyanis „sereg igen furcsa ifjú” élt itt, köztük „festő, költő, filozófus és más ilyen pogány nép”. A fiatalok közös vonása volt Tolsztojhoz hasonlóan hordott nagy szakálluk, ugyanis elsősorban barátjuk, gróf Batthyány Ervin anarchista közíró, de maguk közül is többen nagy tisztelői voltak az orosz írófejedelemnek. Bevilaquán kívül a ház lakója volt például Kaffka Margit ifjúkori szerelme, Sassy Attila (1880-1967) festőművész, aki legfőképpen az Aiglon művésznév alatt, szecessziós stílusban készített "Ópiumos álmok” című, erotikus grafikáiról lett ismert. Nem az épületben laktak, de gyakori vendégek voltak itt többek között Komjáthy Jenő költő fiai, vagy Migray József költő, újságíró. A társaság a következőképpen múlatta az időt Bevilaqua leírása alapján:

"Az ifjak többször csodálatos dolgokat cselekedtek. Így például a kertre rúgó mohos Várfalakra kúszó combvastagságú borostyániszalagokon felmásztak egy 17. századi ágyúlőrésbe, s ott remetekunyhót rendeztek be. Pokrócon lehetett itt heverészni, a hűvös homályos üvegből kikandikálni a távoli napfényes Pestre. Sassy Attila hol festett, hol tilinkózott, e sorok írója feketekávét főzött és állítólag szigorlataira készült, mindnyájan csibukoztak. A lőrés úgy füstölt, hogy a budai Dunaparton sétáló polgárok bízvást azt hihették: kigyulladt a Stokház [azaz a várfal tetején lévő lőporraktár]."

Bár Bevilaqua nem tesz említést róluk, abban az időben más, a bohém fiatalokhoz képest némileg idősebb művészek is laktak a három ház valamelyikében a korabeli címjegyzékek szerint. Így itt bérelt szobát Tardos Krenner Viktor (1866-1927), Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa, többek között az Országház ebédlőjének mennyezetfestményei és az egri székesegyház szentélyének freskója fűződnek nevéhez. Hasonló módon itt élt Benczúr Gyula és Lotz Károly tanítványa, Szirmai Antal (1860-1927), aki életképeket, tájképeket és templomi freskókat festett, utóbbiakat például a veszprémi bazilikában és a jászberényi főtemplomban. Az 1900-as évtized vége fele egy leendő tudós is csatlakozott a házak lakóihoz a fiatal Ballenegger Róbert (1889-1969) személyében, aki később mint Kossuth-díjas agrogeológus, egyetemi tanár, a Talajtani Intézet egyik alapítója vált ismertté.

Megemlékezik ugyanakkor Bevilaqua a 4. számú épület jeles lakójáról, aki félig-meddig a különös fiatal társasághoz is kötődött. Ő nem volt más, mint Szabó Ervin (1877-1918) társadalomtudós, későbbi könyvtárigazgató, baloldali radikális gondolkodó. Az itt eltöltött éveiről a házak történetének második része szól, melyben megismerhetjük a környék egy "földöntúli" lakosát is.

-------------------------------------------------------------------

Források:

A bejegyzés összeállításában nagymértékben támaszkodtam az Arcanum remek adatbázisaira, a Hungaricana Közgyűjteményi portálra, és az Arcanum Digitális Tudománytárra. A legfontosabb források részletes listája az alábbiakban található:

Bevezetés:
Budapest Főváros Levéltára HU BFL - XV.17.a.302 - 638 (Hungaricana.hu)
Budapest Főváros Levéltára HU BFL - XV.17.a.302 - 642 (Hungaricana.hu)
Budapest Főváros Levéltára HU BFL - XV.17.a.302 - 838 (Hungaricana.hu)

Férfiruha és élelmiszer:
Pester Lloyd-Kalender für das Jahr 1865. III. 44.p., 117.p.  (Hungaricana.hu)
Bertók László: A kis eszkimó halála. Magyar Nemzet Online, 2009. július 15. https://magyarnemzet.hu/archivum/archivum-magyarnemzet/a-kis-eszkimo-halala-6467939/
Köztelek, 1904,. 102. szám. 1904. december 24., 2193. p. (adtplus.arcanum.hu)
Az Ujság, 1916., 14. évfolyam, 161. szám. 1916. június 10., 15.p. (adtplus.arcanum.hu)
Miért van deficit? A gyümölcs- és főzelékhiány oka. In: Fővárosi Hírlap, 1918. július 17. 216.p. (Hungaricana.hu)
Uj Magyarság, 1944., 11. évfolyam, 23. szám. 1944. január 29. 5.p. (adtplus.arcanum.hu)

Furcsa ifjak és a szép kilátású mulatóhely:
Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920.  Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. 308.p. (Hungaricana.hu)
Bevilaqua Borsody Béla: A régi budai Bellevue - Adatok a budai Montmartre históriájához. In: Budai Napló, 1934. február 10. 4-5.p. (Hungaricana.hu)
Erki Edit: Hűsölde, fagylalda, cukrászda In: Népszabadság, 1997. 55 évfolyam, 212. szám. 1997. szeptember 11. 10.p. (adtplus.arcanum.hu)

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fovarositortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr5915012912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Trójai Csaló 2019.09.18. 13:20:28

Gratula, remek poszt lett!
Csak így tovább, várom a következő részt.

FővTört 2019.09.18. 19:21:57

@Trójai Csaló: Örülök, hogy tetszett a poszt. Köszönöm a biztatást
süti beállítások módosítása