A három ház történetéről szóló első bejegyzésben megismerhettük építésük körülményeit, az építtető Küszler Salamont és fiát, a nagytőkés Küszler Henriket. Megtudhattuk, hogy a csodálatos kilátás, az 1890-es évekig itt működő mulatóhely és az 1900-as évek elején itt élő, főként művészekből álló fiatal társaság miatt a budai Montmartre-nak nevezte a környéket Bevilaqua-Borsody Béla művelődéstörténész. E különös fiatalok néhány tagjával és szokásával is találkozhattunk. A mostani, második bejegyzés előbb a társasághoz lazábban kötődő Szabó Ervinnek a 4. számú házban eltöltött éveiről szól, majd pedig felbukkan egy kísértet.

Elmélyült tudományos munkára alkalmas környék

Szabó Ervin (1877-1918) társadalomtudós, későbbi könyvtárigazgató, baloldali radikális gondolkodó 1903 és 1907 között élvezte a 4. számú ház nyugalmát és a remek kilátást. Dolgozószobáját az alábbiak szerint írja le francia tanára és későbbi barátja, Armand Manteau:

"Elmélyült elmélkedésre, írásra alkalmas hely volt ez, távol az utcák lármájától. A munkahelyiség legszembeötlőbb dísze a már említett magánkönyvtár. A könyvek csaknem kivétel nélkül kötve voltak, de meglátszott, hogy nem dekoratív célokat szolgálnak, hanem munkaeszközök. Nem is volt ez igazán magángyűjtemény, hanem inkább olyan könyvtár, amelyet Szabó Ervin kezelt, és kollégák, barátok, futólagos ismerősök is szabadon használhattak. E ponton szinte kommunisztikus viszonyokat teremtett Szabó Ervin: ha látogatójában valamelyes érdeklődést látott egy könyv iránt, önmaga ajánlotta kölcsönzésre, sőt nem ritkán ajándékként. Valószínűleg nem sokan éltek vissza bőkezűségével, hiszen könnyen széthordták volna a könyvtárat. A gyűjteményt állandóan rendben tartotta, bár gyakran az asztalra, székekre is jutottak könyvek. A köttetésre nagy gondot fordított, ezt saját költségén végeztette, noha szerény jövedelme volt."

                                                A Hunfalvy utca 4. számú ház jelenlegi formájában                                                        Szabó Ervin 
                                                                                                                              Forrás: commons.wikimedia.org 
                                                                                                                                                                                          

A ház valóban alkalmas volt az elmélyült munkavégzésre. 1903-tól itt bontakozott ki Szabó Ervin tudományos munkássága. Ennek keretében hozzálátott két nagy volumenű munkája megírásához. Egyrészt elkezdte írni "A társadalmi osztályok és az osztályharc elmélete" című könyvét, amit végül nem fejezett be. Másrészt nekifogott Marx és Engels válogatott művei első magyar nyelvű kiadása elkészítéséhez. 1903 elején szerkesztője lett a Huszadik Század című progresszív társadalmi folyóiratnak, melyet a Társadalomtudományi Társaság adott ki. A folyóirat és a Társaság körül kialakult baráti kör tagjai, így Batthyány Ervin, Jászi Oszkár és Madzsar József többször találkoztak Szabó Ervin lakásán. A környék egyébként annyira megtetszett Jászi Oszkárnak, hogy 1905-ben a közeli Hunfalvy utca 8. alatti villában bérelt magának lakást. (A villa ma már nem létezik.)

Egy másik, elsősorban Szabó Ervin fiatal tanítványaiból álló csoportosulás is gyakran összegyűlt a házban. Ők a Magyarországi Szociáldemokrata Párt belső ellenzékéhez tartoztak, akik célul tűzték ki a párt megreformálását. E kísérletük azonban az 1905-ös pártkongresszuson elbukott. Elképzelhető, hogy ez a kudarc közrejátszott abban, hogy Szabó Ervin egészsége jelentősen megromlott. Az 1905 nyarát követő 1,5-2 évet gyakorlatilag munkaképtelen állapotban töltötte szemtuberkulózis miatt, ami nem csak látását gátolta, de egész idegrendszerét felborította. Fájdalmaira külföldi utakban, állandó környezetváltozással próbált gyógyírt találni. Végül felgyógyulása után, 1907-ben a Városliget közelében fekvő Munkácsy utcába költözött.                

A kísértet kincset keres, de csak szivarcsutkát talál

Az érdekesség kedvéért a művészek, tudósok után a környék egy állítólagos "földöntúli" lakosáról is megemlékezem. Szintén Bevilaqua-Borsody Béla ír le egy történetet, amit elmondása szerint a 6a. számú Bellevue-ház idős házmesternéje mesélt el neki. A legenda szerint az utolsó budai pasa, az 1686-os ostrom során elesett Abdurrahman Abdi Arnaut, kincseit valahol a Várhegyen ásta el. A kincseket előszeretettel keresgélték a budaiak. A házmesterné szerint azonban nem csak a derék polgárok, hanem maga Abdi pasa, pontosabban a kísértete is kutatott az értékek után, ugyanis elfelejtette, hová rejtette el azokat. Abdi pasa „péntek éjjel foszforeszkáló zöldeskék fényben járkált a budai várfalakon”, a Bellevue-ház feletti Erdélyi-bástya és a Bécsi kapu melletti Nádor-bástya között. A pasának „szép veres turbánja, hófehér szakálla volt és a markában lámpást tartott”. A házmesterné néha beszélgetett is Abdi pasával, de nem csak ő, hanem a férje is. A házmester úr a kocsmából hazafele tartván, a Bécsi kapunál szokott találkozni a kísértettel. A házmester azt állította, hogy a szellem egyszer két hatost kért tőle kölcsön, egy másik alkalommal pedig elkérte a virzsinia szivarja csutakját. A házak felett tornyosuló Erdélyi-bástya 2018-as feltárásakor valóban találtak kincseket. A több száz ezüst- és mintegy tucat aranypénzt azonban semmi esetre sem Abdi pasa ásta el oda. Az 1686-os ostromnál jóval korábban, a tizenöt éves háború idején rejthették el őket tulajdonosaik.

A budai Montmartre vége

Bevilaqua-Borsody Béla nem szól arról, hogy a visszaemlékezésében megidézett társaság tagjai mikor hagyták el végleg a három épületet, ám az legkésőbb Küszler Salamon elhunyta, vagyis 1910 környékén megtörténhetett. Ugyanebben az időben épültek fel a Hunfalvy és a mai Szabó Ilonka utca között fekvő többemeletes bérházak, melyek ezután nagyrészt már eltakarták a pompás kilátást. Az ingatlanok tulajdonjoga már korábban, Küszler Salamon feleségének, Breisach Fannynak 1902-ben bekövetkezett halála után elkezdett felaprózódni gyermekeik, Henrik és Berta, valamint más rokonok között. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a 4. számú ház egyedüli tulajdonosa idővel Küszler Berta (Bíró Sándorné) lett, aki azt 1909-ben eladta egy Brauer Vilma nevű hölgynek. A másik két ingatlant 1912-ben értékesítették Küszler Salamon és felesége örökösei. A 6a. számú épület, a Bellevue-ház Leményi Papp Gábor mérnök, a 6b. számú házacska Weinhold Károlyné birtokába került. A három épület további történetéről a következő bejegyzés szól majd.

-------------------------------------------------------------------

Források:

A bejegyzés összeállításában nagymértékben támaszkodtam az Arcanum remek adatbázisaira, a Hungaricana Közgyűjteményi portálra, és az Arcanum Digitális Tudománytárra. A legfontosabb források részletes listája az alábbiakban található:

Elmélyült tudományos munkára alkalmas környék:
Litván György: Szabó Ervin lakásai. In: Budapest, 1977., 15. évfolyam, 4. szám. 1977. április, 36-39.p. (adtplus.arcanum.hu)
Magyar Életrajzi Lexikon, Szabó Ervin. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/sz-77C95/szabo-ervin-77CBF/

A kísértet kincset keres, de csak szivarcsutkát talál:
Bevilaqua Borsody Béla: Abdurahman Abdi Arnaud budai Vezírpasa kincsei. In: Budai Napló, 1936. szeptember 14., 2.p. (Hungaricana.hu)

A budai Montmartre vége:
Pesti Hírlap, 1906., 28. évfolyam, 207. szám. 1906. július 29., 20.p. (adtplus.arcanum.hu)
Pesti Napló, 1909., 60. évfolyam, 187. szám. 1909. augusztus 08., 38.p.(adtplus.arcanum.hu)
Budapesti Hírlap, 1912., 32. évfolyam, 130. szám. 1912. június 02., 46.p.(adtplus.arcanum.hu)
Budapesti Hírlap, 1912., 32. évfolyam, 136. szám. 1912. június 09., 38.p. (adtplus.arcanum.hu)