A Gellért fürdő szomszédságában járunk ebben a bejegyzésben. Megismerkedünk Bethlen Margit grófnővel, az idősödő Gyulai Pál múzsájával, akinek érdekében egyszer Rákosi Mátyás is közbenjárt. Találkozunk továbbá a Bánffy és a Teleki dinasztia néhány tagjával, s megtudjuk, miként zárult a hat évig tartó Kék Nefelejcs per. 

A Gellért fürdő hátsó része, a külső medencék környéke egész nyáron hangos a fürdőzök zsivajától. A környező utcákban is nagy a forgalom. Autók jönnek-mennek, turisták, kirándulók készülődnek a Gellért-hegy megmászására, családok indulnak a közeli játszótérre. A fürdő hullámmedencéjével szemben, egy magas kőfal fölött egy tekintélyes villa húzódik meg. A fal és a fák mögé rejtőző, nyugalmat árasztó épület tökéletes ellenpontja a kitárulkozó, nyüzsgő medencéknek. Ebben a bejegyzésben e titokzatos villa múltjának járok utána.

A Kelenhegyi út 7-9. számú telket 1910-ben adta el Gervay Pál pénzügyminiszteri tanácsos gróf Kendeffy Gábornénak és gróf Bethlen Ádámnénak, akik egy kétemeletes villát építtettek oda 1911-1913 között. Az épületet Möller István tervezte, a statikai terveket a Rella N. és Unokaöccse Beton Építési Vállalat és Milis István készítette el. A kivitelező Grossmann Ferenc volt. A villa a második világháborúig egyszer cserélt gazdát, 1932-ben gróf Teleki Domokos tulajdonába került. Bár a három tulajdonos nevéből nem látszik, személyükben valójában három testvérről van szó.

Bethlen grófnő: múzsa és jótétlélek

A család történetének megismeréséhez 1878-ig kell visszamennünk, ekkor vette ugyanis feleségül gróf Teleki Géza (1850-1882), a gernyeszegi Teleki-uradalom fiatal ura, gróf Bethlen István későbbi miniszterelnök nagybátyja, gróf Bethlen Margitot (1858-1929), gróf Bethlen Pál császári és királyi kamarás, Belső-Szolnok vármegyei főispán lányát. Két gyermekük született, a már említett Domokos, valamint Géza. A fiatal Teleki gróf azonban 1882-ben hirtelen meghalt, valószínűleg agyhártyagyulladás következtében. Özvegye 1887-ben ismét megházasodott. Második férje báró Bánffy György (1853-1889) országgyűlési képviselő lett. A báró jeles sportoló és műkedvelő hírében állt, sőt maga is írt népdalokat, színdarabokat. Két operettje ismert, a Gólyakirály és a Fekete Hajó, illetve egy vígjátéka, melynek címe "Kristóf tér 13. szám". Bánffy Györgynek és Bethlen Margitnak két lánya született, Judit, a későbbi Bethlen Ádámné, valamint Zsuzsanna, a későbbi Kendeffy Gáborné. Bánffy György és Bethlen Margit azonban mindössze két évig voltak házasok, a báró ugyanis 1889-ben meghalt Bécsben torokrákban. Özvegye nem házasodott meg újra.

Gróf Bethlen Margit 1895-ben
Forrás: OSZK EPA

Bethlen Margit maga is lelkes műpártoló hírében állt, szalonjában előszeretettel gyűltek össze írók és művészek. Pártfogolta és szorgosan látogatta a Kisfaludy Társaságot, melynek elnöke 1879-1899 között Gyulai Pál volt. Gyulai nagy tisztelője volt a grófnőnek, aki pedig szívesen látta vendégül a költőt a fővárosban vagy gernyeszegi kastélyában, sőt élénk levelezés alakult ki köztük. Gyulai több költeményét ihlette barátsága a grófnővel (pl. Emléksorok egy nő tükrére, Gernyeszegen, vagy Egy anya emlékkönyvébe). Barátságuk kifejeződése volt az alábbi kis vers is, amit Gyulai 1900-ban írt:

“Kevés az, amit én kívánok,
Csak mosolygásod és szavad:
Egy hóban egyszer látni, hallni
Ó légyen nékem is szabad.” 

Bethlen Margit fiainak nevelőjéül Papp Ferencet fogadta fel, aki később irodalomtörténészként vált ismertté. Papp az MTA tagja lett, elsősorban Kemény Zsigmond és Gyulai Pál életművének feldolgozásáról nevezetes. Gyulai életéről szóló művében így emlékezik meg korábbi munkaadójáról:

"Még inkább megmozgatta a költői képzeletet az a sok szellemi érték, melyet Gyulai Bánffy Györgyné báróné Bethlen Margit grófnő hódító egyéniségében fedezett fel. A szép grófkisasszony azóta, hogy Gyulai magyar irodalmi előadásait hallgatta, kétszer lett özveggyé, s főgondja négy gyermekének nevelése volt. Amint az erélyt össze tudta egyeztetni a nőiességgel, épúgy hiányzott kötelességérzetéböl minden merevség. Életfelfogása hajlott a bohémség felé, szerette a merész ötletet, a természetet s a szabadságot, de épúgy megkívánta maga körül a rendet is. Csak ily egyéniség tudta megteremteni azt az előkelő szalont, melyben a tudomány, költészet és művészet képviselői egyaránt otthon érezték magukat." 

Bethlen Margit ismert volt jótékonyságáról is. Karitatív tevékenységét az első világháború kitörését követően már a gellérthegyi villából intézhette, ugyanis az legfőképpen az ő lakhelyéül szolgált. A háborús idők beköszöntével a grófnő segítette a frontokon harcolókat. Így például más előkelő hölgyekkel együtt hadivarrodát alapított 1914 őszén, ahol a télre készülve meleg alsóruhát, hósapkát, s mindenféle téli holmit varrtak a katonák részére. 1914 szeptemberében megalakult a Budapesti Központi Segítő Bizottság nevű közjótékonysági szervezet, amely a fővárosban a rászorulóknak nyújtott szociális segítségnyújtási tevékenységeket koordinálta. E szervezet anyavédő osztályának elnöke a grófnő lett. Az osztály fő feladata a várandós anyák elhelyezése, a szülőházak igazgatása és felügyelete volt. Ebben Bethlen Margit maga is példát mutatott, özvegy Batthyány Ferencnével együtt megalapították a Batthyány gyermekágyas otthont, amit a Mányoki úti Batthyány-villában helyeztek el. (Ma a villa helyén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem épületei vannak.) A felállítását követő első 10 hónapban a grófnő maga vezette az otthont.

Az első világháború idején a grófnő tehát gellérthegyi villájában élt, amit a Tanácsköztársaság alatt vörös katonák szálltak meg. Ennek részleteiről érdekes információkat tartalmaz Popperné Lukács Mária visszaemlékezése, aki Lukács György marxista filozófusnak, a Tanácsköztársaság népbiztosának húga volt. Ő ugyanis családjával a közeli Gyopár utcában lakott, s elbeszélése szerint Bethlen Margit hozzájuk csöngetett be, hogy fogadják be egy időre. A visszaemlékezés szerint Lukácsék nemcsak befogadták a grófnőt, de Mária elment Rákosi Mátyáshoz, aki abban az időben kereskedelmi népbiztos volt, hogy járjon közben a grófnő érdekében. Rákosi adott egy igazolást arról, hogy a grófnő jogosult két szobára bútorral, és cselédjét is megtarthatja. Az igazolás révén Mária a grófnőtől elvett ezüstöt és ékszert is vissza tudta szerezni. Lukácsék ezt követően házukban két szobát berendeztek Bethlen Margitnak, s állítólag nagy barátság szövődött köztük. Magát a villát az I. kerületi munkástanács azonban rekvirálta, és minden értékes holmit elvitetett onnan. A műtárgyak az Iparművészeti Múzeumba kerültek.

A Tanácsköztársaság bukása után a grófnő visszakapta a villát, s az eltulajdonított berendezési tárgyakat is. Bethlen Margit élete utolsó évtizedében a villában élt, miközben továbbra is aktív tagja maradt a fővárosi irodalmi-művészeti életnek. 1929-ben halt meg.

A Kék nefelejcs per

Ugyan tartósan nem laktak a villában, érdemes megemlékezni két építtetőjéről és hivatalos tulajdonosáról, Bethlen Mária két lányáról. Bánffy Zuzsanna (1888-1971) gróf Kendeffy Gábor (1875-1962) őraljaboldogfalvai földbirtokos, főrendiházi tag felesége volt. A grófné édesanyjához hasonlóan széleskörű karitatív tevékenységet folytatott, ami miatt nevét Hunyad megyében nagy melegséggel őrizte meg a népi emlékezet. Örökölte szülei művészi vénáját, személyesen gyűjtött és lekottázott több mint 100 dalt. Férjével és négy gyermekükkel Trianont követően őraljaboldogfalvai kastélyukban éltek, majd az 1940-es évek végén a romániai kommunisták Hátszegre telepítették ki a családot. Kendeffy Gábor ott halt meg, özvegye nyugatra emigrált. Brüsszelben hunyt el 1971-ben. Bethlen Mária másik lánya Bánffy Judit (1888-1949) volt, aki gróf Bethlen Ádám (1881-1958) bonyhai földbirtokoshoz ment feleségül. Ők bonyhai birtokukon éltek három gyermekükkel. A kommunisták őket is Hátszegre telepítették ki, Bánffy Judit nem sokkal a kitelepítés után, 1949-ben elhunyt. 

A két hölgy neve az 1930-as években egy szerzőségi per, az ún. "Kék nefelejcs per" kapcsán bukkant fel. A vita tárgyát az képezte, hogy a híres Kék nefelejcs című dal a hölgyek apja, Bánffy György, vagy pedig Serly Lajos zeneszerző szerzeménye-e. A nóta először Kazaliczky Antal Gulyás és a szeretője című népszínművében csendült fel 1882-ben, melynek zenéjét Bánffy György írta. Azonban néhány betétdalt Serly adott hozzá a színműhöz, köztük a Kék nefelejcset. A problémát elsősorban az okozta, hogy egy kolozsvári kiadó már a mű bemutatóján árulta a darab kottakönyvét, a Kék Nefelejcs szerzőjeként Bánffyt feltüntetve. A per közvetlen előzménye az volt, hogy a Színházi élet című újság 1932-ben leközölte a dalt az akkor már az Egyesült Államokban élő Serly szerzőségével, amire a kolozsvári kiadó jogutódja jogtalan közlésért perbe fogta a Színházi életet. A jogutód oldalán bekapcsolódott a perbe Kendeffy Gáborné és Bethlen Ádámné, akik apjuk szerzősége mellett kardoskodtak. A per hat éven keresztül, 1933 és 1939 között tartotta izgalomban a műkedvelő közönséget, míg végül a Kúria döntött a kérdésben. A per során meghallgatták a hetvenes éveiben járó Pálmai Ilka operetténekesnőt, akinek Serly először dalolta el a nótát az 1880-as évek elején. Az akkor még igen fiatal művésznő az eredeti szöveg egyik sorát  – “öreg vagyok, beteg vagyok” – nem volt hajlandó elénekelni, ezért azt Kazaliczky átírta számára a következőképpen: “beteg vagyok, fáj a szívem”. A per során Pálmai Ilka Serlyt nevezte meg a mű szerzőjeként, a bíróság azonban kétségbe vonta a művésznő szavát, mert úgy vélte, „ilyen idős korban már nem megbízható az emlékezet". Erre Pálmai Ilka sértődötten kirohant a tárgyalásról, anélkül, hogy megesküdött volna a döntő vallomására. Serly pedig egy hosszú levelet írt a Kúria számára, melyben szerzősége mellett érvelt. Azt írta, hogy a nóta dallamának első változatát 1880-ban írta Parasztindulója részeként. A bíróság úgy vélekedett, hogy nincs oka kétségbe vonnia Serly állítását. Azonban a zeneszerző a Parasztinduló eredeti kéziratát nem tudta bemutatni, ezért a Kúria az 1882-es kolozsvári kiadást vette perdöntőnek, és Bánffyt mondta ki a dal szerzőjének mindaddig, amíg Serly az ellenkezőjét nem tudja bizonyítani. Ő viszont 1939-ben meghalt. Későbbi kutatások azonban bizonyították, hogy valójában Serly a Kék Nefelejcs szerzője.

Bethlen Margit négy gyermeke (balról jobbra): Teleki Domokos, Teleki Géza, Bánffy Judit és Bánffy Zsuzsanna 
Forrás: Murádin Jenő: Gróf Teleki Géza és a Művészház erdélyi kapcsolatai.
In: Korunk 2010., III. folyam, 8. szám, 87.p. (Arcanum Digitális Tudománytár)

A gernyeszegi történész

Amikor Budapesten tartózkodott, a gellérthegyi villában lakott gróf Teleki Domokos (1880-1955), Teleki Géza és Bethlen Mária idősebbik fia, felsőrendiházi tag, Gernyeszeg ura. Gernyeszegi birtokán mintagazdaságot vezetett, emellett a görgényi református egyházmegye főgondnoka, valamint a marosvásárhelyi Teleki Téka intézőbizottságának elnöke volt. A gróf jeles művelődéstörténész hírében állt, hozzá kapcsolják az erdélyi szőnyegek nemzetközi hírének megteremtését. Gazdag magángyűjteményt hozott létre régészeti leletekből, iparművészeti emlékekből. Részben e gyűjteményre építve alapította meg értékes, helytörténettel foglalkozó magánmúzeumát gernyeszegi kastélyában, ahol a tudósítások szerint mindig lelkesen vezette körbe a látogatókat. Teleki Domokos a világháború végét Magyarországon élte át, ahonnan már nem tért vissza erdélyi birtokára. Az 1940-es évek végén a romániai kommunisták a kastélyt államosították. Feleségét, Teleki Eduardina Saroltát két évvel túlélve, 1955-ben hunyt el a Somogy megyei Csombárdon. Két gyermekük élte meg a felnőttkort, Margit Sarolta és Mihály, aki 1938 és 1940 között földművelésügyi miniszter volt. Mindketten emigrációban haltak meg Nyugat-Európában. 

A villa egyéb lakói

A villában nem csak a Teleki család tagjai laktak. A főúri família több lakást is kialakíttatott az épületben, melyeket bérbe adtak. Az 1944-es lakásívek alapján 2 öt-, 1 négy- és 1 kétszobás lakás volt a villában, akkoriban az utóbbi kettőt lakták Teleki-rokonok. Az egyik ötszobás lakást akkor már csaknem egy évtizede bérelte özvegy Wenckheim Dénesné, született Wenckheim Friderika (1873-1957) császári és királyi palotahölgy. Egykori férje, gróf Wenckheim Dénes (1861-1933) valóságos belső titkos tanácsos, felsőházi tag, dobozi földbirtokos volt. 1896-ban vette feleségül unokatestvérének lányát, Friderika grófnőt. A gróf kiváló gazdaként volt ismert, Dobozon nyugati minta alapján modern, nemzetközileg elismert mintagazdaságot hozott létre. Híres volt lótenyésztőként is. Később több üzleti érdekeltséget is szerzett például a Hazai Bankban, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárban és az Alföldi Cukorgyárban. Vállalkozásait sokáig siker koronázta, aminek következtében az 1920-as évek közepén már az ország egyik legvagyonosabb emberének tartották. Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság miatt azonban anyagilag tönkrement. 1933-ban szélütés következtében hunyt el. Wenckheim grófnak a közeli Kelenhegyi utca 20. szám alatt volt egy villája, ám miután tönkrement, el kellett adnia azt. Valószínűleg ezt követően bérelt családja lakást a Teleki-villában. A világháború után Friderika grófnő és négy gyermeke emigrált. A grófnő Algírban hunyt el 1957-ben, ahol a Wenkheim család több tagja is élt akkoriban.

Az 1940-es évek elején szintén a villában élt Gosztonyi Sándor (1895-1987) Heves megyei földbirtokos, szélsőjobboldali politikus. 1938-ban lépett be a Nyilaskeresztes Pártba, melynek színeiben a következő évben országgyűlési mandátumot szerzett. 1942-ben azonban kilépett a pártból. A második világháborút követően külföldre távozott, Brazíliában halt meg 1987-ben.

A villa egy kicsit korábbi lakója volt Jeramiah Smith (1870-1936), a Magyarországnak 1924-ben nyújtott népszövetségi kölcsön amerikai főbiztosa, aki magyarországi tartózkodása során, 1924 és 1926 között élt a villában.

X X X

Az 1944-es lakásívek még Teleki Domokost nevezik meg a villa tulajdonosaként. Nem találtam adatokat arról, hogy milyen módon és mikor került ki az épület a Teleki család tulajdonából. 1948 táján Kalmár Károly építőmester lakott a villában.

KIEGÉSZÍTÉS:

A villa későbbi lakóinak egy rokona fontos részleteket osztott meg az épület történetéről. Eszerint a második világháborút követően a Kalmár és az Árvay család társasházzá alakíttatta a villát Árvay József tervei alapján, így elkerülték a kényszerű államosítást. Teleki Domokos az egyik társasházi lakást megtartotta magának. A villában élt Dr. Árvay Attila, a magyar szívsebészet egyik meghatározó alakja.

-------------------------------------------------------------------

Források:

A bejegyzés összeállításában nagymértékben támaszkodtam az Arcanum remek adatbázisaira, a Hungaricana Közgyűjteményi portálra és az Arcanum Digitális Tudománytárra. A legfontosabb források részletes listája az alábbiakban található:

Bevezetés:
Budapest Főváros Levéltára HU BFL - XV.17.d.329 - 5452, 1-32. f. (Hungaricana.hu)
Budapesti Hírlap, 1910. 30. évfolyam, 288. szám. 1910. december 04. 54.p. (adtplus.arcanum.hu)
Budapesti Hírlap, 1932. 52. évfolyam, 157. szám. 1932. július 16. 10.p. (adtplus.arcanum.hu)

Bethlen grófnő: múzsa és jótétlélek:
Bánffy György. In: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet. 1891. 512.p. (adtplus.arcanum.hu)
Papp Ferenc: Gyulai Pál,  2. kötet . A MTA Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1941. (adtplus.arcanum.hu)
Papp Ferenc. In: Pásztortűz, 1924. 10. évfolyam, 10. szám. 1924. május 25. 58-59.p. (adtplus.arcanum.hu)
Akik a háború alatt születnek... In: Magyarország, 1914. 21. évfolyam, 233. szám. 1914. szeptember 18. 8.p. (adtplus.arcanum.hu)
Enyveskezű rekvirálás. In: Az Ujság, 1919. 17. évfolyam, 194. szám. 1919. december 30. 7.p. (adtplus.arcanum.hu)
Vezér Erzsébet: A mindennapi élet története. Beszélgetés Popperné Lukács Máriával. In: Kritika 1985. 14. évfolyam, 6. szám. 25-31.p. (adtplus.arcanum.hu)

A Kék nefelejcs per:
Magyar Zoltán: Hunyad megyei népmondák. Marosvásárhelyi Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2009. 69-70.p.
Volly István: A "Kék nefelejcs"-pör. In: Muzsika, 1970. 13. évfolyam, 2. szám. 1970. február 1. 37-39.p. (adtplus.arcanum.hu)
Pálmay Ilka csak zárt tárgyaláson mondta meg hány éves. In: Nemzeti Ujság, 1937. 19. évfolyam, 137. szám. 1937. június 19. 7.p. (adtplus.arcanum.hu)

A gernyeszegi történész:
Kelemen Lajos: A gernyeszegi Teleki-kastély. In: Pásztortűz, 1939. 25. évfolyam, 4-5. szám. 1939. április 1. 190-195.p. (adtplus.arcanum.hu)
Teleki Domokos, gróf. In: Irodalmi Lexikon, Kriterion kiadó. https://lexikon.kriterion.ro/szavak/4622/

A villa egyéb lakói:
Budapest Főváros Levéltára HU BFL IV.1420.r - XI. kerület - Kelenhegyi út - 7. (Hungaricana.hu)
Wenckheim Dénes gróf. In: Nemzeti Ujság, 1933. 15. évfolyam, 232. szám 1933. október 12. 4.p. (adtplus.arcanum.hu)
Gosztonyi Sándor országgyűlési képviselő nyilatkozata. In: Magyarság, 1942.  23. évfolyam, 51. szám. 1942. március 4. 5.p. (adtplus.arcanum.hu)