A Gellért-hegy lábánál, a Bartók Béla út zajától pár lépésre húzódik meg a csendes Orlay utca. Két oldalán hatalmas gesztenyefák árnyékában kisebb-nagyobb villák sorakoznak. A hegyre felfelé menet az utca jobb oldalán egy impozáns, de visszafogott szecessziós bérvilla áll. Kisebb változtatások ellenére ma is jól tükrözi eredeti állapotát. E 20. század elején épült villa első lakói között nagyobb számban találunk tudósokat, elsősorban a mérnöki tudományok művelőit. Legismertebb lakója Csonka János, a magyar autógyártás úttörője volt, de rövidebb ideig itt élt a tragikus sorsú Zemplén Géza, az egyik legjelentősebb magyar vegyész is. 

Mérnökök hajléka

A villa 1908-ban épült Schodits Lajos tervei alapján Mezey Bertalan (1875-1939) gépészmérnök, miniszteri tanácsos és felesége, Kormann Paula (1880-1960) számára. Mezey Bertalan az elektrotechnika neves szakértőjeként vált ismertté. 1902-ben a Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum tanára lett, s bekapcsolódott a Kereskedelemügyi Minisztérium által az első világháború előtt levezényelt iparfejlesztési munkába. Jelentős szerepe volt az országszerte egyre szélesebb körben használt villamosmotorokat kezelni tudó szakemberek képzésében. Ennek céljából tankönyvet írt "Elektrotechnikai gyakorlati alapismeretek címmel", amit a két világháború között is forgattak a szakiskolákban. 1921-től a Kereskedelmi Minisztériumban dolgozott, az ország villamosításával kapcsolatos feladatokkal foglalkozott. 1935-ben vonult nyugdíjba.

Mezey Bertalannak és feleségének négy gyermeke, három lánya és egy fia született. Mezey 1939-ben bekövetkezett halála után az ingatlan tulajdonosa az özvegye lett. Az 1944-es lakásívek szerint a családból az özvegyen kívül fia, Pál is itt élt akkor. A Mezey család egyéb tagjaival kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a villa megépültét követő időben az épületben volt műterme Mezey Bertalan testvérének, Mezey Ilona (1883-?) festőművésznőnek. A Hollósy Simon müncheni iskoláját is megjárt művésznő elsősorban tájképeiről, csendéleteiről ismert.

A villában a tulajdonosokon kívül bérlők is laktak. Az 1944-es állapotok szerint az öt szinten (földszint, félemelet és három emelet) két-két lakás volt, ezek legtöbbje négyszobás, az egyik földszinti és az egyik harmadik emeleti kétszobás, a másik harmadik emeleti egyszobás. Mindezen felül egy földszinti egyszobás házmesterlakás is volt az épületben. Valószínűleg nem véletlen, hogy a gépészmérnök Mezey Bertalan házában kezdetben több más gépészmérnök is lakott. Így az 1910-es évek elején rövidebb ideig itt bérelt lakást Kertész Ferenc (1884-?), a Budapest Városi Villamos Vasutak munkatársa, 1914-től főmérnök, 1925-től műszaki főtanácsos. Vasúti műszaki kérdésekben számos tudományos tanulmánya jelent meg. Szintén a ház lakója volt Frohner József (1884-1953), aki 1926-1942 között a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet főtitkáraként működött, 1938-ban kormányfőtanácsosi címet kapott.

Az épület elkészülte idején
Forrás: FSZEK, Budapest Gyűjtemény 

A magyar autózás úttörője

Azonban a villa legismertebb lakója minden bizonnyal Csonka János (1852-1939) feltaláló, a magyar motor- és gépjárműgyártás megalapítója volt, aki az elsők között költözött a házba, s haláláig itt élt. Csonka fiatalon, 25 évesen lett a Műegyetem gépipartani tanműhelyének vezetője, amely tisztséget 1925-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig betöltötte. A mai Lónyay és Gönczy Pál utca sarkán álló házban működött tanműhely számára gázmotort tervezett, ami egyúttal az első Magyarországon készült, stabilan működő gázmotor volt. Majd 1884-ben szabadalmaztatta vegyes üzemű gáz- és petróleummotorját. 1887-ben Mechwart András, a Ganz vállalat vezérigazgatója felkérte a gyár tulajdonába került motorok üzemképessé tételére, amin akkor már Bánki Donát munkálkodott. Ezzel egy igen gyümölcsöző együttműködés vette kezdetét a két mérnök között, amely sok újítás létrehozásához vezetett. Közülük a legjelentősebb a karburátor, más néven a porlasztó volt. Megalkotásának folyamatáról Csonka egy, az 1930-as években adott interjújában a következőképpen számol be. Nagy problémát jelentett számukra az üzemanyag, pontosabban a petróleum megfelelő betáplálása a motorba. Többféle eljárással próbálkoztak, de egyik sem eredményezte a motor megfelelő működését. Végül elérkezett 1893, amikor is:

„Hosszú, fáradságos kísérleteket végeztünk és minden figyelmünket erre irányítottuk. S éppen ennek volt tulajdonítható, hogy amikor a véletlen is kedvezett, rögtön rátaláltunk a helyes megoldásra. A dolog úgy történt, hogy midőn egyszer este Bánkival a kísérletektől elcsigázva hazafelé indultunk a Műegyetemről, annak kapujában virágárusasszonyt pillantottunk meg, amint az fúvócsöves permetezőjével virágait ködszerűen szétporlasztott vízzel frissítette. Összenéztünk egy pillanatra, mert megértettük, hogy ez az, amit mi keresünk. Sietve visszaindultunk, azonnal munkához láttunk és a világ első petróleumporlasztója még aznap megszületett.”

Csonka János
Forrás: Magyar Mérnök, 1939., 47-48. sz., 327.p.
(Arcanum Digitális Tudománytár)

A századforduló környékén Bánki és Csonka útja különvált. Utóbbi figyelme a motoros járművek felé fordult. 1900-ra a Magyar Posta számára elektromos triciklit készített, majd gépkocsi alvázat, melynek felhasználásával 1905-re elkészült a postaautó. Ezt az eseményt tekintjük a sikeres magyar autógyártás kezdetének. A postaautót követően Csonka további gépkocsikat tervezett, összesen mintegy 150 autó fűződik a nevéhez. Ő tervezte és készítette az első magyar kompresszoros motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony- és sínautómotort, személygépkocsit, valamint autóbuszt.

Csonka János 1925-ben műegyetemi állásából nyugdíjba ment, s a családi tulajdonban lévő Bartók Béla út 31. szám alatti ház alagsorában műhelyt nyitott. Ott két fia, Béla és János segítségével eleinte gépkocsi és motor alkatrészek javítását vállalta, majd motor alkatrészeket kezdett gyártani. Ma ebben az épületben, a műhely helyén található a Csonka János Emlékmúzeum. Az üzem az 1930-as években folyamatosan fejlődött, kinőtte az alagsori területet, a kezdeti három fő helyett már százas nagyságrendben dolgoztak benne munkások. Ezért 1939-ben a család elhatározta, hogy a Fehérvári út mellé költöztetik az üzemet, amit gyárrá fejlesztenek. Abban az évben megalakult a Csonka János Kismotor és Gépgyár Rt. A gyár tényleges beindulását 1941-ben azonban Csonka már nem élhette meg. Az idős korában is aktív feltalálót 1939-ben, 87 évesen, a török kormány számára készülő benzinmotor tervezése közben érte a halál. 

Csonka János egyik saját tervezésű autójában a Műegyetem udvarán 
Forrás: Auto-Traktor, 1934., 5 évf., 6. sz., 17.p. (Arcanum Digitális Tudománytár)

Csonka János felesége egy Winkler Johanna (1866-1947) nevű hölgy volt. Gyermekeik közül röviden szó esett már kettőről: János (1897-1981) és Béla (1900-1990) szintén gépészmérnökök voltak, akik kezdetben apjuk műhelyében dolgoztak, majd a gépgyárat irányították. 1948-ban a kommunisták a gyárat államosították, a két Csonka fiú pedig az ellenük felhozott koholt vádak elől Ausztriába, majd az Egyesült Államokba menekült. Ott éltek és dolgoztak életük végéig. Csonka János harmadik fiát Pálnak (1896-1987) hívták, aki Kossuth-díjas építészmérnök, egyetemi tanár, az MTA szilárdságtani kutatócsoportjának vezetője volt.

Zemplén professzor tragikus házassága

Az 1910-es évek második felében a házban lakott Zemplén Géza (1883-1956) Kossuth-díjas kémikus, egyetemi tanár, a szerves kémia magyarországi kutatásának és oktatásának úttörője. A fiatal Zemplén a szerves kémia tudományát a Nobel-díjas német fizikus, Emil Fischer tanítványaként sajátította el Berlinben, majd 1913-ban, alig 30 évesen a Műegyetemen újonnan alakult szerves kémia tanszék vezetője lett. Kutatói tevékenysége a szerves kémia szinte minden területére kiterjedt, ám elsősorban a szénhidrátok és a glükozidok vizsgálatában ért el nemzetközi szinten is számottevő eredményeket. Jelentős oktatói tevékenysége is, melynek döntő hatása volt a magyar szerves és alkalmazott kémiai kutatás fejlődésére, jövőjére nézve, ugyanis tanítványai közé tartozott számos későbbi akadémikus, egyetemi tanár. Például Zemplén tanítványának vallotta magát Oláh György, az eddigi egyetlen magyar kémiai Nobel-díjas. Zemplén Géza 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1927-ben rendes tagja lett. 1928-ban elnyerte az Akadémia Nagydíját, akkoriban a tudósok számára adható legmagasabb elismerést. 1948-ban a legelsők között kapta meg a Kossuth-díj aranyfokozatát. 1947-ben a washingtoni Georgetown Egyetem vendégprofesszora lett, ahonnan azonban egy évvel később súlyos betegen tért haza. A rákkal küzdő professzor hosszú szenvedés után, 1956-ban hunyt el.

Zemplén Géza
Forrás: A múlt magyar tudósai
(Arcanum Digitális Tudománytár)

Amilyen nagy sikereket ért el tudományos pályafutása során Zemplén Géza, legalább annyira tragikusan alakult a magánélete. 1907-ben megnősült, Heinrich Johannát vette feleségül. 1914-ben azonban egy érdekes eset borzolta a kedélyeket a fővárosban. Zemplén megismerkedett egy úrileánnyal, akinek házasságot ígért, csak éppen azt hallgatta el, hogy már nős ember. A professzor egyfajta biztosítékot is adott a lánynak. Írt ugyanis egy levelet a Műegyetem rektorának címezve, amelyben lemondott tanári állásáról. Ezt a levelet átadta a hölgynek azzal, hogy ha ő vonakodna a házasságba belemenni, akkor felhasználhatja ellene. Idővel azonban Zemplén lelepleződött, kiderült hogy nős. A leány mindent bevallott a szüleinek, az apa pedig elküldte a lemondólevelet az egyetemre. A Műegyetem vezetése a lemondást viszont nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy az magánügyből történt. Szintén magánügynek minősítette az esetet a közoktatásügyi miniszter, Jankovich Béla. A sértett apa végül perre ment Zemplén professzorral, azonban az eljárást később megszüntették, mert lánya időközben férjhez ment. Zemplént az ügyhöz kapcsolódóan mégis 2000 koronás pénzbírságra ítélték, ugyanis becsületsértést követett el a leány ügyvédje, Vázsonyi Vilmos későbbi igazságügyi miniszter ellen. 

Későbbi híradások és Zemplén professzor elmondása alapján házassága Heinrich Johannával már ennél az esetnél sokkal korábban megromlott. Ugyanis összeházasodásuk után nem sokkal kiderült, hogy a feleség kleptomániás, ami miatt a professzornak sok kellemetlensége akadt. Végül 1920-ban elváltak, három gyermekük az asszonyhoz került. Heinrich Johanna gyermekeivel továbbra is az Orlay utcai házban lakott, Zemplén viszont elköltözött, s még abban az évben ismét megnősült, második felesége Endrédy Natália lett. A volt feleség kleptomániája azonban nem javult, s állítólag különböző férfiakkal kalandokba keveredett, ezért 1922-ben Zemplén lépéseket tett azért, hogy a gyermekeket elvegye anyjuktól. Az árvaszék az anya „erkölcsi és jellemi fogyatékosságai”-ra, illetve „elítélendő életmódjára” hivatkozva „a serdülő korban lévő gyermekek jövőjének biztosítása érdekben” a 14 éves Évát és a 9 éves Tibort apjuknak ítélte, a legfiatalabb, 3 éves Dénest azonban anyjánál hagyta.

Az 1930-as évek nagy tragédiával kezdődtek Zemplén professzor számára. 1931-ben második felesége betegség következtében, mindössze 37 évesen elhunyt. Igaz, 1933-ban harmadszorra is megnősült, felesége Rau Karolina lett. Abban az évben azonban újabb megpróbáltatások érték Zemplén Gézát. Egy brutális gyilkosság rázta meg az országot: az akkor 15 éves Zemplén Dénes négy fejszecsapással megölte édesanyját, aki akkoriban már nem az Orlay utcában, hanem a Muskotály utcában lakott a Sas-hegy aljában. A bírósági eljárás során kiderült, hogy a kis Dénest anyja borzasztó körülmények között nevelte, például ruháztatását, étkeztetését elhanyagolta. A fiú kisebb korában is nagyon szégyellte édesanyja viselkedését, 1933-ban azonban tovább erősödtek ellenérzései, s anyjával való kapcsolata nagyon megromlott. Ehhez hozzájárult anyjának egy villanyszerelővel folytatott viszonya, ráadásul anyja feljelentette Dénest, hogy pénzt lopott a villanyszerelőtől, és meg is verte a fiát. A feljelentés azonban a visszájára fordult, a bíróság kimondta, hogy az anya felügyelete veszélyezteti a gyermek erkölcseit, és azonnali hatállyal az apának ítélte oda Dénest. Anyja ezután zaklatta, és megpróbálta visszaszerezni a gyermeket. Ennek következtében történt még néhány kisebb fordulat, majd novemberben elérkezett a végzetes éjszaka. A bűntett közvetlen előzménye az volt, hogy Dénes anyja azzal fenyegetőzött, hogy hatalmas pert indít volt férje ellen, ami az állásába fog kerülni. Ehhez tanúként meg akarta nyerni a fiát. A tragédia estéjén Dénes azért tért vissza anyja lakására, hogy ezt megbeszéljék, de a szokottnál is hevesebb veszekedés zajlott le köztük. Majd aludni tértek, de hajnalban a fiú megölte ágyban fekvő édesanyját. A bíróság Dénest végül az enyhítő körülmények figyelembevételével négy és fél évi fogházra ítélte, de már 1936 karácsonyán kiszabadult. A fiú nagyon megbánta tettét, s úgy döntött szerzetesnek áll, követve nővére példáját, aki már korábban apáca lett.

A 15 éves Zemplén Dénes
Forrás: Kis Ujság, 1933., 46. évf., 285. sz. 4.p.
(Arcanum Digitális Tudománytár)

A tragédiák sorozata azonban nem ért véget. Zemplén Géza idősebbik fia, Tibor, aki katonai pályára lépett, és hadnagyságig vitte, depresszióval küzdött. 1937 elején, Dénes szabadulása után nem sokkal öngyilkos lett. A másik két gyermek további sorsa bizonytalan. Éva a kalocsai nővérek rendjébe lépett, s a Mediatrix nevet vette fel. A nővérek és a jezsuiták közös kínai missziójának tagjaként Tamingban teljesített szolgálatot. A kínai kommunisták előretörésével a misszionáriusok tevékenysége 1947-re gyakorlatilag ellehetetlenült, többször támadások érték őket. Ekkor magyar híradások többször is halálhírét keltették Mediatrix nővérnek, ám ezek hamisnak bizonyultak. A jezsuita atyák levelezésükben utoljára 1948 júniusában tesznek említést róla, további sorsa ismeretlen. A hírlapok szerint Dénes követte nővérét Kínába, ám ottani tevékenységének nem találtam nyomát.

A villa további lakói

Az 1920-as évek első felében a bérvilla lakója volt Császár Elemér (1891-1955) fizikus, egyetemi tanár, 1928-tól az MTA tagja. Kvantumfizikával, az ún. fekete sugárzással, statisztikai mechanikával és termodinamikával foglalkozott. A röntgensugárzás energiájának mérésére új készüléket szerkesztett.

Az 1920-as évek végén a házban élt Léderer Henrik (1863-1941) altábornagy. Az első világháború során a 60. gyalogezred ezredese, majd a kassai 53. gyalogdandár parancsnoka, később a nagyszebeni gyaloghadosztály hadosztályparancsnoka volt. Az orosz, román és az olasz fronton is küzdött. Érdemeiért számos kitüntetést, valamint nemesi előnevet is szerzett.

Az 1930-as évek végén és az 1940-es években  az épületben lakott Schwartz Elemér (1890-1962) cisztercita rendi nyelvész, egyetemi tanár. 1936-tól 1948-ig a budapesti tudományegyetem német nyelvészeti és néprajzi tanszékének tanáraként tevékenykedett. 1948-ban nyugdíjazták, a következő évben kivándorolt Belgiumba, ahol a leuveni egyetemen oktatott. Kutatásainak fő területei a nyelvjárástan, névtudomány, szellemi néprajz voltak.

 -------------------------------------------------------------------

Források:

A bejegyzés összeállításában nagymértékben támaszkodtam az Arcanum remek adatbázisaira, a Hungaricana Közgyűjteményi portálra, és az Arcanum Digitális Tudománytárra. A legfontosabb források részletes listája az alábbiakban található:

Mérnökök hajléka:
Mezey Bertalan. In: Szentmiklóssy Géza (szerk.): A Magyar Feltámadás Lexikona, 1930., Budapest., 852. p.(adtplus.arcanum.hu)
Művezetők Lapja, 1904., 7. évfolyam, 3. szám. 1904. február 10., 28.p. (adtplus.arcanum.hu)
Mezey Bertalan. In: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1939., 73. évfolyam, 51-52. szám., 351. p. (adtplus.arcanum.hu)
Budapest Főváros Levéltára, HU BFL IV. 1420. (Hungaricana.hu)
Most ért meg a munka gyümölcse - Beszélgetés Czirok Ferenccel. In: Esztergom és Vidéke. (http://www.evid.hu/kultura/item/2261-%E2%80%9Emost-%C3%A9rt-meg-a-befektetett-munka-gy%C3%BCm%C3%B6lcse%E2%80%9D-%E2%80%93-besz%C3%A9lget%C3%A9s-czirok-ferenccel
Mezey Ilus képei a Műteremben. In: Magyar Nemzet, 1942., 5. évfolyam, 75. szám. 1942. április 2., 4.p. (adtplus.arcanum.hu)
Kertész Ferenc.  In: Szentmiklóssy Géza (szerk.): A Magyar Feltámadás Lexikona 1930, Budapest. 744. p.(adtplus.arcanum.hu)
Elektrotechnika, 1938., 31. évfolyam, 7-8. szám. 1938. április 1., 74.p. (adtplus.arcanum.hu)

A magyar autózás úttörője:
Ifj. Csonka János: Levelek Halden Elemérhez. In: Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001., Budapest., 104-112. p. (Hungaricana.hu)
Köröskényi Zoltán: Gondolatok a Csonka János emlékkiállításhoz. In: Technikatörténeti szemle 4., 1967., 267-275.p. (Hungaricana.hu)
Dr. Mészáros Vince: Csonka János, a magyar postaautó megteremtője. In: Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990., Budapest, 79-95.p. (Hungaricana.hu)
A magyar motorgyártás története. In: Molnárok Lapja. 1935., 42. évfolyam, 36. szám. 1935. szeptember 7., 428.p. (adtplus.arcanum.hu) 

Zemplén professzor tragikus házassága:
Bognár Rezső: Zemplén Géza. In: Magyar Tudomány, 1956., 63. kötet, 427-430.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Csűrös Zoltán: Zemplén Géza emlékezete. In: Kémiai Közlemények, 1967., 27. kötet, 13-17.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Szántay Csaba: Zemplén Géza. In: Közgyűlési előadások 2000. november. 175 éves az MTA, I-II. 2002., Budapest, 383-388.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Czabán és Zemplén. In: Népszava, 1915., 43. évfolyam, 12. szám. 1915. január 6., 1-2.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Mért lett öngyilkos Márkus Ibolyka? In: Pesti Napló, 1918., 69. évfolyam, 52. szám. 1918. március 2., 7.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Zemplén Géza műegyetemi tanár elvált feleségét baltával megölte tizenötéves diákfia. In: Budapesti Hírlap, 1933., 53. évfolyam, 261. szám. 1933. november 17., 3-4.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Miért gyilkolta meg anyját Zemplén egyetemi tanár tizenötéves diákfia? In: Magyar Hírlap, 1933., 43. évfolyam, 261. szám, 5-6.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Az anyagyilikos Zemplén Dénes drámai vallomása a bíróság előtt. In: Kis Ujság, 1933., 46. évfolyam, 285. szám. 1933. december 16., 2-5.p.(adtplus.arcanum.hu) 
Zemplén Dénes felett ma ítélt jogerősen a Tábla. In: Esti Kurir, 1934, 12. évfolyam, 111. szám. 1934. május 18., 1.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Karácsonyra kiszabadul Zemplén Dénes a nyíregyházi fiatalkorúak fogházából. In: Esti Kurir, 1936., 14. évfolyam, 288. szám. 1936. december 16., 5.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Öngyilkos lett Zágonyi Tibor hadnagy, Zemplén Dénes testvérbátyja. In: Magyarság, 1937., 18. évfolyam,  5. szám. 1937. január 8., 4.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Magyar szerzetesek és apácák véres tragédiája Kínában. In: Kossuth Népe, 1947., 3. évfolyam, 2. szám. 1947. január. 6. (adtplus.arcanum.hu) 
„Imáitokba ajánljuk magunkat”. Vámos Péter (szerk.), 2019., Budapest, Jezsuita Kiadó.

A villa további lakói:
Császár Elemér: In Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, 1967., Budapest, Akadémiai Kiadó, 300.p. (adtplus.arcanum.hu) 
Léderer Henrik In: Szentmiklóssy Géza (szerk.): A Magyar Feltámadás Lexikona, 1930., Budapest, 803. p.(adtplus.arcanum.hu)
Schwartz Elmér. In: Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, 1967., Budapest, Akadémiai Kiadó, 605.p.