Ebben a bejegyzésben két gellérthegyi villáról lesz szó, melyeket a Monarchia korszakának egyik tekintélyes főúri famíliája, a Wenckheim család építtetett. A különös házasodási szokásaikról ismertté vált Wenckheimek története Jókai Mórt is megihlette. Megismerkedünk a család néhány tagjával, így a példás gazdálkodó és üzletember Dénes gróffal, fiatalkori botrányairól elhíresült fiával, valamint járművek iránt rajongó vejével, aki egyúttal sógora is volt. Megtudjuk, hogyan került a nagyobbik villa a Finn Állam tulajdonába, milyen kalandokat vészelt át az épület a második világháború alatt, s milyen körülmények vezettek lebontásához.

A Mányoki úton sétálva, a gellérthegyi Műteremház mögött egy kis ékszerdobozra bukkanhatunk. Magas kerítés és hatalmas fák mögött egy vadszőlővel borított neobarokk villa bújik meg. A kétszintes, manzárdtetős épületbe egy kovácsoltvas kapun és egy fedett, árkádos lépcsőfeljárón lehet bejutni. Az éles szemű látogatók a villa mögött kiszúrhatják egy fehér épület körvonalait. Azonban ahhoz, hogy azt közelről megfigyelhessük, fel kell kapaszkodnunk a Kelenhegyi út kaptatóján és lépcsőin. Ekkor fog ugyanis elénk tárulni a szokatlan, azonban mégis a tájba illeszkedő modern hófehér épület látványa, melyben a Finn Nagykövetség található. Első ránézésre kevesen gondolnák, hogy a nagykövetség épülete helyén korábban egy, a Mányoki úti villához hasonló stílusú, annál nagyobb méretű villa állt. Erre ma már csak a finn külképviselet historizáló kovácsoltvas kerítése utal, ami pont ugyanolyan mint a Mányoki úti házé. A következőkben megnézzük, milyen közös múlt fűzi össze a két épületet.

A Mányoki út 3. szám alatt található villa

 A Finn Nagykövetség épülete
Forrás: Finn Nagykövetség, a Nagykövetség engedélyével

I. Egy magyar nábob utódai

A Finn Nagykövetség Kelenhegyi úti telkén a századfordulón egy nyaraló helyezkedett el, ami akkoriban Weisz Jakab (1843-1910) nagykereskedő, a Weisz Jakab és Mór hajózási vállalat társtulajdonosának birtokában volt. Az ő tulajdonában állt - több más szomszédos ingatlannal együtt - a mai Mányoki út 3. szám alatti villa telke is. Ez utóbbit, valamint a nagykövetség jelenlegi területének nagyobbik részét 1905 táján gróf Wenckheim Dénes (1861-1933) vette meg Weisztől. (A külképviselet mostani telkének északi része nem került a gróf tulajdonába, azt csak az 1970-es évek második felében szerezte meg a Finn Állam.) Wenckheim gróf Kelenhegyi úti telkére egy villát építtetett 1905-1907 között Havel Lipót tervei alapján. A háromszintes épület alsó földszintjét a szomszédos Műteremház melletti kapun keresztül lehetett megközelíteni, ott volt a kocsibejárat. A kocsiátjáróból egy előcsarnokba, majd onnan a lépcsőházon keresztül a felső földszintre juthatott a látogató. Az alsó földszinten a konyha mellett kamrák, háztartási helyiségek és cselédszobák helyezkedtek el. A felső földszinten a lépcsőházból nyílt a szalon. A lépcsőházba vezetett a villa másik bejárata is, a Kelenhegyi út felső szakaszáról egy kis hídon keresztül lehetett megközelíteni az épületet. A felső földszinten volt még négy szoba, az ebédlő a tálalóval, egy ruhatár, egy kamra és egy mosdóhelyiség. Az emeleten további szobákat és egy fürdőhelyiséget alakítottak ki. A padláson, a villa kis „tornyában” is elhelyeztek két szobát. A háznak volt pincéje is, benne a központi fűtőhelyiséggel, az épület ugyanis alacsony nyomású központi gőzfűtéssel rendelkezett.

 A gellérthegyi Wenckheim-villa
Forrás: Tuska János József gyűjteményéből (www.wenckheim.hu)

Az építtető gróf az osztrák polgári eredetű, de a 19. században az egyik legjelentősebb magyar főnemesi családdá vált Wenckheim família tagja volt, birtokukban állt Békés vármegye területének nagy része. A dinasztia vagyonának egyik megalapozójáról, Wenckheim József Antalról (1780-1852) mintázta Jókai Mór "Egy magyar nábob" című regényének főhősét. József Antal gróf ugyanis - két gyermektelen házasság után - idős korában elvette feleségül kulcsárnőjének 22 éves leányát. A románcot rossz szemmel nézte József Antal unokaöccse, Károly, hiszen ő volt a gyermek nélküli gróf örököse. A hagyomány szerint ellenérzéseinek kifejezésére igen sajátos módot talált, nagybátyja esküvőjére egy halottas hintót küldött nászajándékul, benne koporsóval, s a következő üzenettel: „neked nem asszony, hanem koporsó kell.” A grófi párnak született is egy kislánya, Krisztina, aki hamar árvaságra jutott. Mint apja hatalmas vagyonának egyedüli örökösét az "ország leggazdagabb árvája"-ként emlegették. Krisztina végül rokonához, Károly fiához, Frigyeshez ment feleségül. Ezzel egyesült a család két ágának vagyona, amelyből fényűző épületek építésére is tellett. Frigyes gróf építtette ugyanis a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyt, valamint a ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak otthont adó pesti Wenckheim-palotát. A Wenckheim családban egyébként bevett szokás volt a rokonházasság, így a família lényegében minden tagját többszörös - néha bizarrnak tűnő - rokoni kapcsolatok fűzték egymáshoz. E szokást Dénes gróf egyik lánya a következőképpen kommentálta egyszer egy fiatal brit világutazónak: "Nálunk még annál is több a családon belüli házasság, mint a Ptolemaioszoknál volt. Igazság szerint bolondoknak kellene lennünk". 

Az egykori villa 1944-ben
Forrás: Várkonyi Balázs: Becsületbeli ügy. In: Magyar Hírlap, 2008., 41. évf.,
297. sz., 17. p. (Arcanum Digitális Tudománytár)

A példás gazda és tékozló fia

Gróf Wenckheim Dénes valóságos belső titkos tanácsos, felsőházi tag elsősorban a Békés megyei Dobozon található kastélyában élt, gellérthegyi villáját a fővárosban tartózkodása során használta. Dénes gróf országszerte elismert gazdálkodó hírében állt, dobozi birtokán közel 6000 holdas mintagazdaságot hozott létre. 400 holdas veteményesében holland és belga mintára újfajta öntözési technikát honosított meg, amely által a föld hozamát tízszeresére növelte. Híres volt ménese, lovai számos magyar és külföldi versenyt nyertek, emellett a gróf vezető tisztséget töltött be a Magyar Lovaregyletben és a bécsi Jockey (zsoké) klubban. Mélyen vallásos emberként a dobozi kastély parkjában neoromán stílusú templomot és családi kriptát építtetett, amelyek a mai napig a település díszei. Gazdálkodási tudása mellett rendkívül jó szervezési képességekkel rendelkezett, ezért számos főúri család felkérte rosszul működő, (pénzügyi) problémákkal küzdő birtokaik rendbehozására. Így például a 20. század legelején gróf Károlyi Mihály megbízta a fürdőt, gyógyvízforrást és üveggyárat is magában foglaló parádi uradalmának rendbetételével, amit 4 év alatt sikerült véghezvinnie Dénes grófnak. A gróf a birtokgazdálkodáson túl más vállalkozásokba is fogott, így üzleti érdekeltséget szerzett többek között a Hazai Bankban, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárban – melynek egy időben elnöke volt - és az Alföldi Cukorgyárban. Vállalkozásait sokáig siker koronázta, aminek következtében az 1920-as évek közepén az ország egyik legvagyonosabb emberének tartották.

Wenckheim Dénes és felesége fiatalkori portréja
Forrás: Emlék-album nagyméltóságú gróf Wenckheim Frigyes valóságos belső titkos tanácsos és neje
Wenckheim Krisztina grófnő ő excellentiája ezüst menyegzőjére. 1897, Budapest

Dénes gróf nem József Antal leszármazottja, hanem Károly unokaöccse, Frigyes unokatestvére volt. Azonban ő is követte a családi hagyományokat, s Frigyes és Krisztina lányát, Wenckheim Friderika (1873-1957) császári és királyi palotahölgyet vette el feleségül. Két fiuk és három lányuk született. Az idősebb fiú, Rudolf, kiskorában elhunyt, aminek következtében egyetlen fiúk Lajos (1900-1949) maradt. Lajos fiatal korában szenvedélyes szerencsejátékos volt, s lóversenyeken is gyakran fogadott. Ezen tevékenységei során hatalmas összegeket vesztett, így nagy adósságot halmozott fel. Közben 1924 környékén beleszeretett egy Hoffmann Mici nevű színésznőbe, méghozzá annyira, hogy bejelentette, feleségül veszi. Apja viszont a rangon aluli házasságról hallani sem akart. Közben Lajos grófot egyre jobban szorongatták adósságai, ezért végül 1926 nyarán megegyezett apjával arról, hogy lemond házassági szándékáról, cserében Dénes gróf kifizeti a tartozásait, s még viszonyát is folytathatja Micivel. Ám nem sokkal később történt egy váratlan fordulat: a fiatalok összeházasodtak, majd Ausztriába, gróf Apponyi Antal lambachi kastélyába távoztak. Az anyagi gondok azonban egyre nagyobb problémát jelentettek a fiatal pár számára, ezért Lajos mégiscsak apjához fordult segítségért. A grófok kibékültek, Dénes rendezte fia nagyjából 12 milliárd koronára rúgó adósságát, Lajos pedig elvált Micitől. Később Lajos pert indított bukmékerek ellen azzal, hogy a lóverseny-fogadások egy részét jogtalanul kötötték a nevében, ám a pert elvesztette, ráadásul a Magyar Lovaregylet kizárta tagjai köréből.

Wenckheim Lajos és Hoffman Mici
Forrás: Színházi Élet, 1926., 28. sz., 18. p.
(Arcanum Digitális Tudománytár)

Józsi gróf, a repülés szerelmese

Dénes és Friderika legidősebb lánya Denise (1898-1973) grófnő volt, aki saját nagybátyjához, Wenckheim Józsefhez (1877-1952) ment feleségül 1920-ban. József volt Krisztina és Frigyes legidősebb fia, családja alapvetően a szabadkígyósi kastélyban élt, pesti palotájukra csak akkor volt szükségük, ha a fővárosban tartózkodtak. Vélhetően ezért Frigyes gróf halálát követően a família már túl költségesnek találta a fényűző palota fenntartását, és 1927-ben eladták a fővárosnak, hogy az oda költöztesse a Fővárosi Könyvtárat. József gróf pedig apósa gellérthegyi telkének déli részén, 1923-25 között felépíttette saját villáját Havel Lipót tervei alapján. Ez az épület látható ma is a Mányoki út 3. alatt. Hogy milyen értékeket tartottak a villában, azt megtudhatjuk 1929-ből származó híradásokból, akkor ugyanis betörők jártak az épületben, miközben József grófék apósa villájában mulatoztak egy estélyen. A betörők három aranyozott vitrint törtek fel, amelyekből a következő tárgyakat vitték el: kétsoros igazgyöngyöt 109 darab értékes gyöngyszemmel, két briliánskővel díszített aranygyűrűt, egy monogramos pecsétgyűrűt, két aranyórát, egy gyémántokkal kirakott karórát, egy arany karkötőt, egy gyémántokkal kirakott, fekete kőből készült öngyújtót, középen órával, továbbá egy briliáns és egy platina brosstűt, egy ezüst és arany cigarettatárcát, egy nagy ezüst álló órát, egy ezüst zsebórát, valamint a gróf egyik értékes revolverét is, amelyet szintén az egyik vitrinben tartottak.

Wenckheim József vadászat közben
Forrás: Száz Magyar Falu, szerk: Balázs Péter et al. (Arcanum Kézikönyvtár)

A széles körben Józsi grófnak hívott József fiatal korában diplomáciai pályára lépett, szolgált Bécsben, Münchenben, Párizsban és Szentpétervárott. 1906-ban otthagyta a diplomaták világát, és gazdálkodni kezdett birtokain. Harcolt az első világháborúban, közben felsőházi tag lett, majd a Tanácsköztársaság idején börtönbe vetették. A proletárdiktatúra bukása után elsősorban birtokai igazgatásával foglalkozott. 1930-ban azzal keltett feltűnést, hogy az első magánrepülőgép tulajdonosa lett Magyarországon. Angliából egy Desoutter Mark II. típusú gépet hozatott, amelyet a csepeli Weiss Manfréd Repülőgép és Motorgyár repülőterén tárolt. Ezután e repülőgéppel közlekedett birtokai között, s külföldre is utazott vele, Békéscsaba mellett pedig egy repülőteret építtetett. Pilótájának a magyar repülés egyik úttörőjét, Dobos Istvánt szerződtette le, de később maga is megtanult repülőgépet vezetni. Az 1940-es évek elején pedig arról értesülhetünk, hogy az akkor már a hatvanas éveiben járó Józsi gróf motorkerékpárt vásárolt és motorozni tanult.

Összeomlás és menekülés

Az 1920-as években még az ország leggazdagabb emberei közé sorolt Wenckheim Dénes családja életében hamarosan kedvezőtlen fordulat történt. Az első intő jel a Lajos már említett költekező életmódja és botrányos házassága nyomán kialakult helyzet volt. Csak valószínűsíthetjük, hogy fiával folytatott viszálya megviselte Dénes gróf idegeit, az viszont bizonyos, hogy jelentős kiadást jelentett számára Lajos adósságainak rendezése. Vélhetően ez önmagában nem okozott volna hosszabb távú zavarokat a család jövedelmi helyzetében, azonban az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság következtében a gróf üzleti vállalkozásai rosszul alakultak. A hírlapok szerint a fő csapást egy balul időzített olajügylet jelentette: az Általános Olaj- és Árukereskedelmi Rt. többségi részesedését már a válság alatt, de még éppen azelőtt szerezte meg Dénes gróf, hogy a cég csődbe ment volna. A tranzakció eredménye a gróf számára egy tönkrement vállalat és jelentős tartozás volt a Shell olajvállalat irányába. Ennek és a többi kedvezőtlenül alakult vállalkozásnak következtében 1932-re Dénes gróf hatalmas adósságokat halmozott fel. A dobozi plébános feljegyzései alapján a gróf lényegében tönkre ment. Rossz anyagi helyzetére a sajtó akkor irányította a figyelmet, amikor 1932 tavaszán a végrehajtó lefoglalta 27 kiváló versenylovát. Később arról is felröppentek hírek, hogy gellérthegyi villáját és dobozi kastélyát árverezik, ám ezek nem bizonyultak igaznak. Dénes gróf már nem bírta a megpróbáltatásokat. 1933-ban szélütést kapott, majd pár nappal később meghalt. Családja a Kelenhegyi úti villát a következő évben bérbe adta a finn követségnek, majd 1939-ben a Finn Állam megvásárolta az épületet.

Wenckheim Dénes időskori arcképe
Forrás: Magyarország, 1933., 40. évf., 232. sz., 6.p.
(Arcanum Digitális Tudománytár)

Ekkorra Lajos gróf már jó útra tért. 1933-ban ismét megnősült, amiből már nem lett botrány, hiszen gróf Teleki Máriát (1912-1947), Teleki József országgyűlési képviselő leányát vette el feleségül. Költekező életével felhagyott, birtokain gazdálkodott. Eleinte nehezen szokhatta meg új, csendes, kissé magányos életét, legalábbis ez az érzésünk lehet olvasva a már említett brit világutazó, Patrick Leigh Fermor beszámolóját, aki 1934-ben gyalogszerrel vágott át Magyarországon és Erdélyen, s egy éjszakára megszállt Lajos gróf vésztői birtokán. Fermor úgy érezte, a gróf nagyon örül a társaságának, hiszen egy átbeszélgetett este után még unszolta is, hogy maradjon néhány napig. Az utazót egyébként Józsi gróf és felesége, Denise grófné is vendégül látta, először a Mányoki úti villájukban egy fényűző ebéd keretében, majd szabadkígyósi kastélyukban. (Az utóbbi helyen töltött két nap mozgalmasabban alakult Fermor számára, mint Lajos grófnál tett látogatása, ugyanis Józsi gróf többi vendégével együtt kemény kerékpáros póló meccseket vívott, majd az éppen arra járó Habsburg József főherceggel csibukozhatott.)

Józsi grófot kevésbé viselte meg a válság, mint apósát, a gazdasági krízis után is élte arisztokrata életét feleségével és két fiával, Dénes Sziegfrieddel (1921-1943) és Krisztiánnal (1928-1973). Sziegfried gróf 1938-ban került be az újságokba. Édesapjához hasonlóan ő is rajonghatott a járművekért, ugyanis fiatal kora ellenére, külön engedéllyel autót vezethetett. A mai Bem rakparton autózva azonban elgázolt egy hölgyet, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Az eset annyira megviselte a fiatal grófot, hogy a Mányoki úti villájukban öngyilkosságot kísérelt meg, mellbe lőtte magát. Szerencsére a kísérlet nem sikerült. 1941-ben megnősült, Cziráky Antoinette grófnőt vette el feleségül, egy évvel később leányuk is született. Repülőhadnagyként harcolt a keleti fronton a második világháborúban, 1943-ban hősi halát halt.

A Wenckheim család tagjainak többsége 1944-ben, a közeledő szovjet seregek elől menekülve hagyta el Magyarországot Ausztria irányába, majd szétszóródtak a világban. Lajos gróf és felesége két gyermekükkel Ausztriába menekült, majd hamarosan mindketten fiatalon elhunytak. Leányuk, Jeanne-Marie grófnő a 2000-es évek elején visszaköltözött Dobozra. József gróf 1952-ben, nővére és anyósa, Friderika grófné 1957-ben halt meg Algírban, Denise grófné és kisebbik fia, Krisztián gróf 1973-ban Bonnban.

II. Finnország képviseletében

Wenckheim Dénes örökösei Kelenhegyi úti villájukat 1934-ben bérbe adták a frissen megalakult budapesti finn követségnek. A külképviseletet vezető Onni Talas követet valószínűleg nagyon elbűvölte a villa. Először a következőképpen írt róla: „Az épület háromszintes, kőből épült, kívülről vakolt. [...] Megjelenése modernizált barokk stílusú, elegáns, tiszteletet parancsoló; jól karban van tartva.” A későbbiekben pedig így jellemezte: "Finnországnak aligha van még egy ilyen szép követsége, mint ez a gellérthegyi villa tágas termeivel, lépcsőivel és palotahangulatú szalonjaival.” 1938-ban javaslatot tett az épület megvásárlására, aminek következtében 1939 elején a Finn Állam tulajdonába került a villa, majd a finnek fel is újították azt. A követség tevékenysége kapcsán az épület elsősorban az ott megrendezett protokolláris események, fogadások révén került a sajtó figyelmébe. Fontos fogadás zajlott mindjárt 1934 májusában, Toivo Mikael Kivimäki finn miniszterelnök magyarországi látogatása alkalmából. Szintén jeles alkalomból rendeztek ünnepséget 1937 októberében, amikor is Uuno Hannula oktatási miniszter járt Budapesten a finn-magyar kulturális egyezmény aláírása céljából.

Onni Talas finn követ feleségével és leányával a követség épületében
Forrás: Képes Vasárnap, 1940., 62. évf., 11. sz., 5.p. (Arcanum Digitális Tudománytár)

1939 őszén szintén számottevő figyelem irányult a követségre, az akkor kirobbant téli háború ugyanis nagy együttérzést váltott ki a finnek iránt a magyarokból. Ezt jelezte, hogy számos szimpátiatüntetést tartottak, illetve jelentős mértékű adomány érkezett a követségre. Talas követ erre így emlékszik vissza: „A ruhagyárak és -vállalatok ruházati cikkeket küldtek, miután a lapokban olvastak a hideg finn télről. Közelről és távolról is érkeztek csomagok. A követségen külön helyiséget alakítottunk ki a gyűjtéshez, ami csakhamar óriási méreteket öltött. A felajánlásokat továbbküldtük Finnországba, noha a német hozzáállás megnehezítette ezt: Németországon keresztül ugyanis nem lehetett 20 kg-nál nehezebb postai csomagot küldeni.” A magyar hadsereg 341 önkéntest is küldött Finnországba, ám ők csak a háború befejezte után érkeztek meg az északi országba. A finnek iránti megnövekedett érdeklődés okán a Pesti Hírlap vasárnapi újságjának tudósítója ellátogatott a követségre, s írásában részletesen lefestette az épület berendezését:

"Belépve a földszinti kovácsoltvas kapun, tágas előcsarnokba lép a látogató. Már itt, a főúri lépcsőfeljárónál szemünkbe ötlik a magasrendü ízlés, a gondos szakértelemmel elhelyezett bútorok és műtárgyak szépsége. Ez az első benyomás csak erősbödik, ha felmegyünk az első emeletre a szőnyeggel borított, képekkel és szobrokkal díszített lépcsőházon át. A palota kétemeletes. Az elsőn rendezték be a nagy szalont, melyben a fogadásokat tartják. Ebben a nagyméretű, oszlopos teremben látják vendégül a diplomáciai testület tagjait, itt tartják az ünnepi estélyeket, házi koncerteket. A nagy szalonban szebbnél szebb szalongarniturák állnak az értékes szőnyegeken. [...] A falakon hires festők alkotásai. Akseli Gallen-Kallelanak, a finnek nagyhírű festőjének „Az ősz“ cimü képéről öreg finn halász tekint le ránk, rozzant csónakja mellől. [...] Mindenütt műkincsekbe ütközik a látogató. Benczúr, Glatz, Fényes Adolf festményei mellett képviselve van ebben a szalonban igen sok bolgár, finn és török festő is. [...] A padlózaton két hatalmas jegesmedve bőre terpeszkedik. Az asztalkákon gyönyörű kerámiák, finom csecsebecsék. [...] A nagy szalontól balra van a dohányzó, melynek legérdekesebb bútora egy remekbe faragott kinai olvasóasztalka. Egy kis zászlórudon a kékkeresztes fehér zászlót lobogtatja meg a nyitott ablakon keresztül belibbenő koratavaszi szél. Felette, a falon, egyszerű, sima keretben a finneknek 1917-ből való függetlenségi kiáltványa és a finn köztársasági elnök arcképe. Ebből a szobából nyílik a könyvtár sokezer kötetével. A nagy szalontól jobbra, tágas ebédlőt rendeztek be. Nehéz barokk bútorok, értékes kinai porcellánok teszik pompássá a termet.
[...] A meghittebb hangulatú második emelet szobái[ban...] van a finn követ irodája, egyszerű, sima bútoraival. Az íróasztalon akták tömkelege, táviratok, jegyzékek, beszámolók, hivatalos jelentések. Ebből a kis irodából nyílnak a hálószobák, vendégszobák, balra pedig a követség irodahelyiségei. A második emelet legérdekesebb szobája a „török szoba“, melynek berendezését, Onni Talas törökországi követ korában gyűjtötte össze. A falakat úgyszólván teljesen betakarják a nagyértékü szőnyegek. Még a mennyezetet is szőnyeg fedi. Vert rézkancsók, gyöngyházberakásos asztalkák, régi török fegyverek, festmények, szőttesek díszítik a szobát."

• 
• 
• 

Képek a budapesti finn követségi villából
Forrás: Képes Vasárnap, 1940., 62. évf., 11. sz., 5.p. (Arcanum Digitális Tudománytár)

Háborús idők  

1940 nyarán váltás történt a követség élén, az új követ Aarne Wuorimaa lett. A külképviselet életében ezt követően Magyarország német megszállása okozott gyökeres változást 1944 márciusában. A sokasodó légi bombázások elleni védekezés érdekében Wuorimaa már korábban engedélyt kapott arra, hogy a villa pincéjében repeszek elleni fedezéket építtessen ki. A követ azonban úgy vélte, ez a megoldás nem nyújt elegendő védelmet a bombázások ellen. Ezért 1944 nyarán a fedezéket óvóhellyé alakították át, ahonnan ki lehetett jutni a követség kertjébe. Ekkortájt azonban a magyar hatóságok felszólították a követséget, hogy hagyják el Budapestet, s a Fejér megyei Iszkaszentgyörgyre, az ottani kastélyba költözzenek. A teljes külképviselet ennek ellenére nem települt át vidékre, Wuorimaa egy ideig még Budapest közelében maradt. Majd Finnország szeptemberben fegyverszüneti megállapodást kötött a Szovjetunióval, aminek következtében szeptember 20-án megszakítottak a diplomáciai és konzuli kapcsolatokat Magyarországgal. A külképviselet épületétől pár házzal odébb lévő svéd követség segítségével megszervezték a követségi munkatársak hazatérését, a követség épülete, felszerelései, értéktárgyai pedig svéd védelem alá kerültek. A finn külképviselet munkatársai október 14-én hagyták el Magyarországot.

A finn követség épületébe a svéd külképviselet ún. "B-ügyosztálya" költözött be. A Lars Berg attasé vezetésével működő részleg látta el a védhatalmi ügyosztály feladatait, vagyis egyes hadviselő államok diplomáciai képviseletét és érdekvédelmét, így Olaszországét és a Szovjetunióét. 1944 karácsonyán azonban váratlan esemény történt, december 24-én részeg nyilasok törtek be a svéd követség Minerva utcai épületébe, s az ott tartózkodó munkatársakat, Margareta Bauer titkárnőt és Asta Nilssont a finn követség épületébe hurcolták. Bauer visszaemlékezése szerint: "a helyiségben legalább száz részeg nyilas evett-ivott, aki meg nem, az a költözésnél visszamaradt ládák felfeszítésével és kifosztásával volt elfoglalva. Minden szanaszét hevert, mintha egy bomba csapott volna be a házba." Lars Berg egy másik svéd diplomatával együtt a helyszínre sietett, addigra azonban a két hölgyet a Szent István körúti nyilas pártházba, majd onnan a gettóba szállították. Berg attasé tiltakozása ellenére a Minerva utcai épületből is mintegy harminc védett alkalmazottat - azaz a Raoul Wallenberg tevékenységének köszönhetően a nagykövetség alkalmazásában álló zsidó személyt - a gettóba vittek. Végül a két hölgy még aznap este, a védett alkalmazottak két nappal később kiszabadultak a gettóból. (Érdekesség még, hogy a Wallenberg egyik munkatársáról, Per Anger követségi titkárról ránk maradt korabeli fénykép a finn követség villájának erkélyén készült.)

A hős gondnok

A nyilasok betörésekor tartózkodott egy személy a finn követségen, aki eredménytelenül tiltakozott a nyilasok tette ellen, s aki vélhetően riasztotta Berget. Ő a követség gondnoka, Tömör Ferenc volt. Élete gyakorlatilag eggyé vált az épület történetével. Ugyanis nemcsak a követségi időszakban élt és dolgozott ott, hanem már a Wenckheim családot is szolgálta, valószínűleg a villa megépülte óta. A hűséges gondnok a nyilasok betörése után is a villában maradt. Három nappal később német SS-csapatok foglalták el az épületet, akik folytatták a nyilasok által megkezdett fosztogatást és rombolást. A svéd követség munkatársai ekkor már nagy valószínűséggel nem tehettek semmit, hiszen az SS- és nyilasterror fokozódásával a diplomatáknak is gyakran rejtőzködniük kellett a szovjet ostrom alatt álló fővárosban. 1945 elején az előrenyomuló szovjet csapatok értesültek arról, hogy németek tartózkodnak a villában, és erős tűz alá vették azt. Végül a szovjetek elfoglalták, és maradéktalanul kifosztották az épületet. A harcok során február 13-án egy gyújtóbomba esett a követségre, ami miatt az teljesen kiégett. Tömör Ferenc az utolsó ingóságokat próbálta kimenekíteni a villából, amikor életét vesztette, egy mesterlövész golyójának esett áldozatul. A hős gondnokot a helyszínen temették el. 2008-ban – első nem finn állampolgárként – unokája átvehette a finn hősi halottak női hozzátartozóinak adományozható állami kitüntetést, a finn szabadságkereszt gyászérmét.

Tömör Ferenc
Forrás: Várkonyi Balázs: Becsületbeli ügy.
In: Magyar Hírlap, 2008., 41. évf., 297. sz., 17. p.
(Arcanum Digitális Tudománytár)

A követség új épülete

A finn-magyar diplomáciai kapcsolatok az 1947-es párizsi békeszerződést követően indulhattak újra, s szép lassan fejlődni kezdtek. 1950-ben érkeztek újra finn diplomaták Magyarországra, akik értelemszerűen nem a romos épületbe költöztek vissza. Ugyanakkor a háborús viszontagságok ellenére a villa nem lett volna menthetetlen, egy 1948-ban végzett felmérés szerint a tartószerkezetek szinte sértetlenek maradtak. Sokáig azonban nem igazán tudták eldönteni a finnek, hogy mihez kezdjenek a korábbi követségi épülettel. Összességében igyekeztek karban tartani, így 1953-ban új tetőt kapott, ablakait pedig befalazták. Az ezt követő évtizedekben többször felmerült a villa bontása és felújítása is, utóbbit a magas költségek miatt elvetették a finnek. Az 1970-es évek második felében sem született döntés, azt viszont elhatározták, hogy megveszik a szomszédos, a követségi épület és a Kelenhegyi út 16. számú villa között lévő telket. A problémát az jelentette, hogy Magyarországon törvény tiltotta a külföldiek földvásárlását. Végül Urho Kekkonen finn köztársasági elnök 1976-os magyarországi látogatása során felvetette a kérdést, s Kádár János külön jóváhagyásával a magyar fél engedélyezte a telek megvásárlását. Ezután 1980-ra lebontották a romépületet, s megkezdődött az új háromszintes nagykövetség tervezése, melyet 1989-ben adtak át. Az épületet Ilmo Valjakka finn építész tervezte. A hófehér falú, letisztult vonalvezetésű, lazán egymáshoz kapcsolódó pavilonokból álló épület kapcsán tervezője a következőket írta:

"A finn nagykövetség építésére jelentős hatással volt az egyedi természeti és épített környezet valamint a finnek és magyarok közti erős kulturális kötődés. Ezek a tényezők formálták különösen izgalmassá a feladatot, és egyben magasra tették a lécet. […] A tervezés során „Budapest szelleme” egyszerre jelentett inspirációt és mércét. Olyan építészeti megoldás és formanyelv kialakítására törekedtem, amelyben az új épület a régebbi épített környezet és a természeti környezet arányaiba illeszkedve válik a környék integrált részévé."

Az épületben találhatók a nagykövetség hivatali helységei, a nagyköveti rezidencia, a kulturális intézet, valamint szolgálati lakások.

Forrás: Finn Nagykövetség, a Nagykövetség engedélyével

Ami Wenckheim József Mányoki úti villájának további történetét illeti, a család Ausztriába menekülése után gazdátlanul állt. 1946-ban már a Buda környéki szakszervezetek használták székházukként, egyúttal a magyarországi úttörő mozgalom kezdetén itt foglalkozott Trencsényi-Waldapfel Imre felesége, Petrolay Margit írónő a rá bízott gyerekekkel. A romos háznak akkor ablaka sem volt, csak a fürdőszobát lehetett fűteni. A gyerekek oda vonultak be, ha fáztak. Később a villát a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) használta, majd külön lakásokat alakítottak ki az épületben.

---------------------------------------------------------

Források:

A bejegyzés összeállításában nagymértékben támaszkodtam az Arcanum remek adatbázisaira, a Hungaricana Közgyűjteményi portálra, és az Arcanum Digitális Tudománytárra. A legfontosabb források részletes listája az alábbiakban található:

I. Egy magyar nábob utódai
Budapest Főváros Levéltára - HU BFL - XV.17.d.329 - 5057/2, 1-15. f. (Hungaricana.hu)
Az Ujság, 1905., 3. évfolyam, 184. szám. 1905. július 04., 15. p. (adtplus.arcanum.hu)
Fónagy Zoltán: „Neked nem asszony, hanem koporsó kell” – Egy magyar nábob kései házassága. Mindennapok története blog. 2019. április 2. 
https://mindennapoktortenete.blog.hu/2019/04/02/_neked_nem_asszony_hanem_koporso_kell_egy_magyar_nabob_kesei_hazassaga
A Wenckheim családról szóló honlap: https://www.wenckheim.hu/
Fermor, Patrick Leigh: Erdők s vizek közt: Esztergomtól Brassóig gyalogszerrel 1934-ben. 2000, Budapest, Európa Kiadó
Gróf Wenckheim Dénes. In: Palatinus József: Békésvármegyei nemes családok története. 1909., Budapest, 87-89. p. (adtplus.arcanum.hu)
Meghalt gróf Wenckheim Dénes. In: Az Est, 1933., 24. évfolyam, 232. szám. 1933. október 12., 9.p. (adtplus.arcanum.hu)
Gróf Wenckheim Dénes. In: Békés, 1933., 65. évfolyam, 80. szám. 1933, október 12., 1-3. p. (Hungaricana.hu)
Emlék-album nagyméltóságú gróf Wenckheim Frigyes valóságos belső titkos tanácsos és neje Wenckheim Krisztina grófnő ő excellentiája ezüst menyegzőjére. 1897, Budapest
Magyarország, 1933., 40. évfolyam., 232. szám, 6. p. (adtplus.arcanum.hu)
Regényes út a fiatal gróf nőgyűlöletétől a szenzációs házasságig. In: Az Est, 1926., 17. évfolyam, 146. szám . 1926. július 2., 3. p. (adtplus.arcanum.hu)
A Wenckheim-család súlyos nyílttéri nyilatkozata gróf Wenckheim Lajosról. In: Pesti Napló, 1926., 77. évfolyam, 145. szám. 1926. július 1., 11. p. (adtplus.arcanum.hu)
Wenckheím Dénes gróf és a felesége kibékülnek fiukkal: Wenckheím Lajos gróffal. In: 8 Órai Ujság, 1926., 12. évfolyam, 206. szám. 1926. szeptember 12., 3. p. (adtplus.arcanum.hu)
Pesti bukmékerek elkeseredett harca egymás ellen ifj. Wenckheim Lajos gróf tizenkét milliárdos lóversenyvesztesége miatt. In: Esti Kurir, 1927., 5. évfolyam, 31. szám. 1927. február 9., 4. p. (adtplus.arcanum.hu)
Gróf Wenckheim Lajos nyilatkozik lovaregyleti kizárásáról. In: Az Est, 1934., 25. évfolyam, 79. szám. 1934. április 10. (adtplus.arcanum.hu)
Színházi Élet. 1926., 28. szám., 18. p. (adtplus.arcanum.hu)
Fővárosi Közlöny, 1923. 34. évfolyam, 57. szám. 1923. december 28., 2905. p. (adtplus.arcanum.hu)
Budapest Főváros Levéltára - HU BFL - XV.17.d.329 - 5058/2, 1-20., 25-37. f. (Hungaricana.hu)
Harmincezer pengő értékű ékszert vittek el Wenckheim József gróf betörői. In: 8 Órai Ujság, 1929., 15. évfolyam, 140. szám. 1929. június 22., 3. p. (adtplus.arcanum.hu)
Kitanulja a pilótamesterséget Wenckheim József gróf. In: Ujság, 1930., 6. évfolyam, 243. szám. 1930. október 25., 5. p. (adtplus.arcanum.hu)
Külön repülőtelepet épített Wenckheim József gróf az első magyar magánrepülőgépnek. In: Uj Nemzedék, 1930., 2. évfolyam, 244. szám. 1930. október 26. (adtplus.arcanum.hu)
Az első magánrepülőgép Trianon után. In: Aviatika, 1930., 6. évfolyam, 10. szám. 1930. október 1., 259-262. p. (adtplus.arcanum.hu)
Autó Motor, 1941., 13. évfolyam, 5. szám. 1941, május 15., 82. p. (adtplus.arcanum.hu)
Száz Magyar Falu, szerk: Balázs Péter et al. (Arcanum Kézikönyvtár)
Arisztokrata olajregény hat fejezetben. In: Pesti Napló, 1931., 82. évfolyam, 196. szám. 1931. augusztus 30., 11. p. (adtplus.arcanum.hu)
Sárga test, fehér ujjak, vörös sapka. In: Pesti Napló, 1932., 83. évfolyam, 92. szám. 1932. április 27., 5. p. (adtplus.arcanum.hu)
Fővárosi Közlöny, 1939., 50. évfolyam, 13. szám. 1939. február 28., 307. p. (adtplus.arcanum.hu)
Autójával elgázolt egy asszonyt s ezért akart meghalni a fiatal Wenckheim. In: Esti Kurir, 1938., 16. évfolyam, 242. szám. 1938. október 26., 7. p. (adtplus.arcanum.hu)
Gróf Wenckheim Siegfried hősi halála. In: 8 Órai Ujság, 1943., 29. évfolyam, 292. szám. 1943. december 27. (adtplus.arcanum.hu)

II. Finnország képviseletében
Ruhanen, Maiju: Finn képviselet Magyarországon a függetlenség kezdetétől az 1970-es évek végéig: a követségi épületek története. In: Rokoni körben. A magyarországi finn képviselet története. Szerk.: Sievers, Jaakko. 2010, Budapest, Finn Nagykövetség. 106-117. p.
Vares, Mari: Finn-magyar kapcsolatok a két világháború közti időszakban. In: Rokoni körben. A magyarországi finn képviselet története. Szerk.: Sievers, Jaakko. 2010, Budapest, Finn Nagykövetség. 19-35. p.
A finn testvérnemzet államférfiait ünnepelte vasárnap Budapest. In: Budapesti Hírlap, 1934., 54. évfolyam, 119. szám. 1934. május 29., 3. p. (adtplus.arcanum.hu)
Látogatás a finn követségen. In: Képes Vasárnap, 1940., 62. évf., 11. sz., 5. p. (adtplus.arcanum.hu)
Jangfeldt, Bengt: Raoul Wallenberg élete. 2014, Budapest, Park Könyvkiadó.
Várkonyi Balázs: Becsületbeli ügy. In: Magyar Hírlap, 2008. 41. évfolyam, 297.. szám. 2008. december 20. 17. p. (adtplus.arcanum.hu)
Valjakka, Ilmo: A budapesti finn nagykövetség mint izgalmas építészeti alkotás. In: Rokoni körben. A magyarországi finn képviselet története. Szerk.:Sievers, Jaakko. 2010, Budapest, Finn Nagykövetség. 118-122. p.
Az első tál levestől Zánkáig. Morzsák az úttörőélet harminc évéből. In: Népszabadság, 1975., 33. évfolyam, 20. szám. 1975. január 24. 6-7. p. (adtplus.arcanum.hu)